KHEMMIS: Khemmis

2026. 06. 16. 07:45   »   kritika   »   U2606

kiadó: Nuclear Blast Records   
»   szöveg: Schmidt Péter

A frontborító és a zenekarnév alapján (utóbbi egy ókori egyiptomi város görög megnevezése) a coloradói formáció tagsága minden bizonnyal szívesen merítkezik meg a távoli múlt történelmének és kultúrájának mély kútjában. Zenéjükben ugyancsak a tradíciókra építenek, még ha ezek nem is évszázadokat vagy évezredeket, hanem csak évtizedeket jelentenek. Muzsikájuk fundamentuma a kezdetek óta egyértelműen a régi vágású, klasszikus doom, ezt díszítik-ékesítik tovább – lemezről lemezre egyre erőteljesebben – a metal különféle old school irányzataiból átemelt ízes fordulatokkal, megoldásokkal. Patinás heavy és epic metal, death és black metal elemekkel rendre megtűzdelik hangulatos, egyfajta emelkedettséget sugárzó szerzeményeiket – a szépen intonált, jobbára közepes fekvésű, tiszta énekhang mellé pedig időnként death metalos hörgéseket is beiktatnak. A komótos, csordogálós tempózást ugyancsak gyakran felpörgetik, néhol pár taktus erejéig még black metalos blastbeateket és riffeket is hallhatunk. A 2012-ben indult banda kezdeti időszakának egyértelműen doom orientált világához képest így az ötödik albumra sokat színesedett a kép, ami ugyanakkor nem csorbította a Khemmis saját arcélét, a zenekar hangzása továbbra is eltéveszthetetlen. Ennek egyik fő záloga a gitáros-énekes Phil Pendergast karakteres, méltóságteljes orgánuma, ami a letisztultságában is dinamikus megszólalással, meg a remek riffeket, harmóniákat és szólókat prezentáló gitárjátékkal karöltve a kvartett muzsikájának fő vonzerejét jelenti. (Itt kell a másik gitáros, Ben Hutcherson nevét is dicsérőleg megemlítenem.) Habár a Khemmis zenéje még véletlenül sem nevezhető slágeresnek vagy hatásvadásznak – itt inkább az atmoszférateremtésről szól a történet –, de a jó ízléssel adagolt dallammenetekkel sodródva mégis könnyű elkapni a dalok vezérfonalát és hangulatát. Működik a kohézió. Az album egyébként nem kimondottan hosszú, 42 perc mindösszesen ez a nyolc szerzemény, de kerek és kompakt a produkció így is, épp ideális ez az old school módon kimért játékidő. A pontszámot illetően elsőre a kilencesen is elgondolkodtam, de azért azt inkább az előző korong, a 2021-es Deceiver esetében érzem igazán megalapozottnak, egy hajszállal az – egyelőre – jobban tetszik ennél. De a nagyon vastagon behúzott nyolcas itt is maximálisan indokolt. × × × „A Khemmisben mindig megvolt ez az organikus karakter, az időtlen jelleg, a klasszikus heavy és black metal, a sludge, a doom-death felé nyitás. Nekem pont bejön, hogy most tradmetalosabb lett a megközelítés, hogy nem olyan szőrösen szól, hogy jól fel vannak építve a dalok, hogy a refrének fülbe akarnak mászni, hogy pozitív a csengése. Jó lemez, bár a Desolation és a Deceiver is az volt, az idő mégis azt mutatja, hogy nemigen szedtem elő őket...” – Kánya Ferenc / 9 pont „A Khemmis elvileg doom zenekar, ám az új album dalaiból süt, hogy a zenészeket fűti az energia, így gyakran elhagyják e lassú, méltóságteljes irányzat határait. A korábbi lemezekhez hasonlóan az új anyag sem rossz, de továbbra is hiányolom a pluszt, ami hosszabb távon is érdekessé tenné a csapatot.” – Milán Péter / 7 pont

megtekintés     »     khemmis