ROSA FAENSKAP: Ingenting Forblir

2026. 06. 16. 14:20   »   kritika   »   U2607

kiadó: Fysisk Format   
»   szöveg: Bali Dávid

Minden évben vannak olyan lemezek, amelyek megkövetelik maguknak az időt és a belefektetett energiát, és a saját hallgatási szokásaimban mindig az újkori, leginkább poszt-black metalhoz köthető hangzásvilág megjelenései azok, ahol szükségem van némi távolságra a befogadáshoz. Ugyanakkor minden évben magától értetődővé válik, hogy melyik naptári évet melyik hasonló kiadványon keresztül tudom elmesélni: 2023-ban a Calligram, 2024-ben a Hauntologist, 2025-ben a Terzij de Horde, idén pedig az oslói Rosa Faenskap lesz az a produkció, amelyhez a legszívesebben térek vissza, ha az extrémzenei határfeszegetést a korszellem egyik lenyomataként értelmezem. Az oslói trió Ingenting Forblir (szabadfordításban: Semmi sem tart örökké) című albuma a zenekar második nagylemeze. A hétdalos, alig negyvenperces felvétel azonban olyan produkciót mutat, amely nem külső elvárásoknak vagy műfaji paneleknek akar megfelelni, hanem hallhatóan magának az alkotói folyamatnak rendel alá mindent. Ennek köszönhetően az Ingenting Forblir ugyan gyakran visszatér a tremolós black metal kíméletlen energiájához, a kitartott hangok fenyegető atmoszférateremtéséhez és általában az újkori poszt-black metal érzékenyebb, melankolikus irányához, amelyben a shoegaze rétegzettsége is megjelenik, a Rosa Faenskap hangzását a háttérben ugyanakkor a posztmetal és a hardcore energiája is alakítja. Ebben azonban nincs helye felvett attitűdnek: a zenekar lendületét a lehető legjobbkor oldják azok a zenei megoldások, amelyek korábban többek között a Hessian, az Oathbreaker vagy a The Secret zenéjében is fontos szerepet kaptak. Így miközben a zenei örvénylés megteremti az alapvetően negatív, önmarcangoló hangulatot, a témák gyakran marcona kitörésekkel vagy éppen lebegősebb pillanatokkal vezetnek tovább, és ezzel az Ingenting Forblir zenei spektruma is folyamatosan szélesedik. Ahogy a black metal és az újkori poszt-black hangzások érzékenysége is csupán eszköz, úgy a zaklatottabb, monolitikusan ismétlődő témák is hasonló szerepet töltenek be: irányítják a figyelmet, és mindig más részletre hívják fel a hallgató figyelmét. Éppen emiatt az Ingenting Forblir legnagyobb erénye az, hogy lemezként mennyire hatásosan működik. A kiadvány nem hagyományos értelemben vett húzódalokra vagy egyetlen kiemelt csúcspontra épít, hanem a hangulati egyensúlyozásra a mélyebb témák és a csendesebb pillanatok között. Mindez nem válik sem bazárivá, sem hatásvadásszá, miközben az album letisztult, dinamikus hangképe abszolút élőnek hat: ahogy a zene formanyelvében, úgy a produkciós utómunkában sincs helye felesleges allűröknek. A kérdés persze jogos lenne, hogy egy ennyire nagyszabású anyagnál nem veszik-e el menet közben a fókusz a zene mélységéről. Bevallom, emiatt merem későn érő anyagként jellemezni az Ingenting Forblirt is, mert az első néhány hallgatás során az egymás mellé rendezett, egyaránt magas színvonalú témák nehezítették a figyelem fenntartását. Ugyanakkor miután a dalok megadják magukat, és hozzáférhetővé válnak az őket belülről szervező apróbb színezések és váltások, a Rosa Faenskap zaklatott, végletes, de mindvégig önazonos hangzása is könnyedén beszippant. Ezért is merem írni, hogy az Ingenting Forblir a korszellem lenyomata. Megszólalásában, a hatásokkal való bánásmódban és saját törékenységében azokkal az újkori produkciókkal vállal sorsközösséget, amelyek a hangsúlyokat nem a hagyományőrzésre, hanem a nemzedéki hagyományteremtésre helyezik. Azt, hogy ez mennyire lesz időtálló, egyedül az idő tudja majd megválaszolni, de 2026-ban ebben a szűkebb közegben nehezen vitatható, hogy az év egyik legszerethetőbb és legfontosabb megjelenése az Ingenting Forblir. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     rosa faenskap