2025. 11. 25. 06:45 » kritika » U2511
6 / 10
kiadó: Metalizer Records
»
szöveg: Kánya Ferenc
Augsburgról nekünk magyaroknak nem feltétlenül a görög mitológia jut eszünkbe, hanem mondjuk az a mitikus sztori, amelyben az elfogott Lehel vezérünk a kürtjével halálra sújtotta Konrád német császárt. Ez a történet azonban történelmileg olyan gyenge lábakon áll, hogy az augsburgi Olymp inkább görög tematikát választott. Ennek a néhány éves bandának már a második lemeze a Rising, ami egy tudatosan építkező NWOBHM-hatású anyag, talán leginkább a fiatal Priestet és Saxont idéző modorban, de hallani benne nem kevés Accept, sőt, még inkább korai Grave Digger hatást is. Nem másolnak, inkább építkeznek ezekből az impressziókból, a dalaik azonban akarva-akaratlan inkább a múltat idézik, mintsem a mának szólnak. Nem aktualizálják a brit vagy a német bandák szellemiségét, hanem mind a muzsikát, mint a hangzást tekintve is leginkább egyfajta stílusimitációt alkotnak, bár szenvedéllyel és tisztelettel nyúlnak a klasszikus heavy metalhoz, szó se róla. A két évvel ezelőtti bemutatkozásuk, az Olymp még inkább egy stílusgyakorlat volt mély brit hatásokkal, ehhez mérten a Rising produkció tekintetében kiforrottabb, a hangzás pedig már inkább német, így a dalok is karakteresebbnek ígérkeznek – az olyanok például, mint az Eternal Torment vagy a Titan War például igencsak erre mutatnak. Tulajdonképpen szerethető, mondhatni aranyosan DIY-szerű anyag, de nekem azért vannak fenntartásaim és azt gondolom, nem egyedül én érzem úgy, hogy egysíkú az ének, a gitárszólók meg kimondottan gyengék. Így hiába jók a riffek, a nóták többsége semmi kapaszkodót nem ad, hogy ne zuhanjunk bele az unalomba. Minden tiszteletem azoké, akik ma ápolják a metal örökségét és viszik tovább a szellemét – mi is ezt tesszük –, de ápoljuk, vigyük tovább úgy, hogy megőrizze az erejét és legyen kedv is a befogadásához. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025/11. számából.
megtekintés » olymp
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika
