GODTHRYMM: Projections

2026. 06. 17. 09:24   »   kritika   »   U2606

kiadó: PROFOUND LORE   
»   szöveg: Milán Péter

A brit Godthrymm 2017-ben alakult Hamish Glencross vezényletével, aki tizenöt éven keresztül a My Dying Bride gitárosa volt. A többiek sem nyeretlen kétévesek, míg az első két EP-n, és a 2020-as Reflections debütalbumon hárman, maximum négyen játszottak, mára ötre bővült a Godthrymm zenészeinek száma. Szilárd tag lett Catherine Glencross, Hamish felesége, aki pár évvel korábban még vendégzenészként működött közre. Jelenleg énekesi, billentyűsi teendőket lát el. A Godthrymm korábbi lemezei tetszettek ugyan, de mindegyiknél azt éreztem, hogy még bőven van mit csiszolni. Ugyan a Projections című új album kapcsán is ezt érzem, kétségtelen, hogy ez a zenekar eddigi legkiérleltebb, legjobb anyaga. Hamish tyúklépésekben halad előre mint énekes, s bizonyára ő is tudja, hogy nem egy fenomén ezen a téren, igyekszik hangjából kihozni azt, ami lehetséges. Épp ezért helyes döntés volt bevenni Catherine-t a csapatba, mivel a női ének sokat dob a zenén. Eleve üdítő hallani egy szép hangot, ami ellensúlyozza Hamish ráspolyos, érdes, szárnyalni akaró, de kissé nehézkes orgánumát. Nem lehet elmenni a tény mellett, hogy a Godthrymm erre a lemezre vette fel az eddigi legjobb ötleteit. A The Sun Never Fell nyitó gitárdallama akkora brit doom-esszencia, hogy a My Dying Bride legszebb témái közé kívánkozik. A folytatás is hasonló nívójú: Catherine éteri hangjával karöltve egy igazán elbűvölő doom-elégiát kapunk, s itt Hamish is kihozza magából a legjobbakat suttogásszerű énekével. E dalról már ki merném jelenteni, hogy hozzátesz valamit a műfaji korpuszhoz. Itt-ott a Paradise Lost hatása is érződik, de nem szabad elfelejteni, hogy ez Hamish zenéje is. Mármint a doom metal ködös, angol típusa. Az Endure My Skin finom billentyűsökkel, lassú doom-gitárokkal kezdődik, s Hamish itt is belefog egy mélabús énekdallam kibontásába. Ahogy dalról dalra figyelem a lemezt, arra a következtetésre jutok, hogy Hamishnek rá kell éreznie, hogy ének terén mely fekvésekben tud kényelmesen kibontakozni. Az ordítozásokat hanyagolni kellene, ellenben az említett Endure My Skin vonalát lenne érdemes tovább fejleszteni. A gitárokkal, a zenei résszel, a dalszerzéssel nem lesz probléma, e téren érzem a fokozatos erősödést. Egyébként az említett Endure My Skinben régi kedves ismerős köszön ránk, Aaron Stainthorpe, ex(?)-My Dying Bride-frontember kezd bőszen hörögni. Ugyanakkor a hangzást érdemes lesz fésülgetni a jövőben, az arányok nem olyan jók a Projections számaiban; a gitárok egy leheletnyivel lehetnének hangosabbak, s a pergődob puffogása sem az igazi. Azonban ez nem szegi kedvemet, ugyanis az album roppant hangulatos, tetszenek a rövid, hangulatos gitárszólók (Kris McLaughlin a másik gitáros), s az album atmoszférája önmagában megkapó. Olyannyira, hogy a Jewels hallatán majdnem elragadtattam magam és egy plusz pontot osztottam ki a csapatnak, ugyanis Catherine itt olyan extrákat művel a hangjával, amire nem számítottam. Varázslatosan énekel. Jó lesz ez a zenekar, érzem a zsigereimben. Még mindig érési fázisban vannak, annak ellenére, hogy mind szőröstökű (Catherine-től elnézést) zenészek. A dobos Shaun Taylor-Steels szintén a My Dying Bride tagja volt korábban, Bob Crolla bőgős pedig a '80-as években kezdett zenélni. A Projections komoly lépés előre a Godthrymm diszkográfiájában, doom-kedvelőknek nem szabad kihagynia. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júniusi számából.

megtekintés     »     godthrymm