Metallica Takeover Budapest

Ha más is kivett két nap szabit, mint én, azoknak egy igazi hosszú hétvége élményük lehetett a Metallica társaságában. A két koncerten túl is jó néhány esemény köthető a zenekarhoz, ezek közül párat az első napi koncert után, pénteken mi is kipipáltunk. A magyarországi koncertek történetében talán elsőként volt olyan, hogy egy zenekar különböző termékeit nem csak a koncerten, hanem egy külön erre az alkalomra felállított shopban tudtad megvenni. (Ha volt már valaha ilyen írjátok meg, én nem tudok róla.) Az Allee-ben épült meg a Pop-up Store, és ahogy várható volt, óriási érdeklődés kísérte. Már az első nap keringtek fotók és videók az óriási sorokról, így kicsit félve indultunk neki pénteken korán reggel. A bolt 8:30-kor nyitott, mi 8:15-kor érkeztünk, ekkor már sorban állt párszáz ember. Nem tűnt vészesnek, de azért látszott, hogy volt, aki már éjszaka, a koncert után odajött, többen a sorban laptoppal a kézben álltak és onnan dolgoztak. Hosszabb várakozási időre számítottam, de alig egy órán belül bejutottunk, és azt kell mondjam minden szinten megérte kilátogatni. A berendezés szellős, de a kínálat bőséges, és itt (is) szembejön a sorban állas lényege: nincs tömeg, nincs tumultus, mindenhez odaférsz, mindent azonnal meg tudsz fogni, nézni és persze fotózni. Mert fotótémáról bőven gondoskodtak! A sok metallicás merch se semmi egy kupacban, de kaptunk majd minden lemezhez egy fotófalat vagy displayt, amelyek előtt mindenki előszeretettel lőtte a képeket. A legmenőbb a Ride… villamosszéke volt, de még itt se kellett 1-2 embernél többet kivárni, kényelmesen sokkolhatta mindenki magát egy fotó erejéig. Mindenki megtalálta a saját pénztárcájának megfelelő terméket és kifejezetten szimpatikus húzás volt, hogy voltak pl. alacsonyabb árfekvésű pólók is, sőt még egy turkáló rész is, ahol korábbi turnék pólóit meg lehetett venni már 4-6000 Ft-ért is. Voltak exkluzív termékek is, amiket csak itt vehettünk meg, de fordítva is igaz, a László Márk grafikáival ellátott pólók itt sajnos nem voltak, csak az Aréna boltjaiban. Amit furcsának találtam viszont, az a Fancards rendszer: exkluzív ajándékokat, pl. a dedikált vinylt a koncerten osztogatott kártyákkal lehetett nyerni, a snakepit-belépőt pedig az itteni kártyákkal. Én pont fordítva csináltam volna, de ennyi baj legyen.

A Metallica karitatív munkája közismert, sokszor, sokféle ügyben felléptek már segítőként, támogatóként. Nem volt ez máshogy nálunk sem, jelesül a Magyar Vöröskereszttel fogtak össze, egy monumentális véradó kampány keretében. A kétnapos esemény limitált volt, a Live Nation rendszerében lehetett rá regisztrálni, de mondanom sem kell pillanatok alatt elment a 2×3000 db jegy. A Puskás Arénában tartott esemény természetesen ingyenes volt, de ezzel a rendszerrel elkerülték a tömeget, mindenki időpontra ment, 20 perces etapokba beosztva. A szervezés végtelenül profi, egy háromlépcsős regisztrációs és szűrővizsgálaton esett át mindenki, ami tulajdonképp arra is jó volt, hogy bekerülj a rendszerbe, és a vérvizsgálat akár rejtett betegségekre is fényt deríthetett. Sőt, ha valaki szemfüles volt még egy orvosi igazolást is beszerezhetett az adott napra, így nem kellett szabit pazarolni, de így utólag ezt már hiába mondom. Haha! Az eseményről nyilvánvaló okok miatt fotót én nem készítettem, de lenyűgöző volt látni ezt a sok rockert, ahogy összefognak egy célért. Persze a másik oldala a dolognak, amit a 18 éves keresztfiam vetett fel, hogy miért kell a Metallica ahhoz, hogy ennyi ember megmozduljon egy ilyen nemes ügyért, de ha csak egy maroknyi új önkéntes véradót ad ez az esemény a rendszernek, akkor már megérte. Két nap, 6000 véradó, soha nem volt még ennyi ember egy ilyen eseményen. A Live Nation meg is hálálta ezt nekünk egy ajándékcsomaggal, amiben egy exkluzív póló, gitárpengető (csak szólok nem minden csomagban volt ugyanolyan, lehet vadászni!) és egy kulcstartó volt. Köszönjük!

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Mindeközben nem messze az Aréna Plázában lévő Cinema Cityben már 14 órakor kezdődött a Metallica filmfesztivál, ahol egy jegy áráért három klasszikus Metallica-videót lehetett megnézni. A három film három külön korszakot mutatott be, érdekessége, hogy felvonultatták mindhárom basszusgitárost. Nem tudom mennyire volt ez tudatos a filmek kiválasztásánál, de ügyes húzás volt. Az 1987-s Cliff 'Em All az 1997-es Cunning Stunts és a 2009-es Orgulló, Pasión y Gloria vetítései között alig 15 perc szünet volt és ember legyen a fenekén, aki végigülte a bő hétórás programot, de a szervezés itt is csillagos ötös volt. Beengedéskor mindenki kapott egy karszalagot, így bátran ki lehetett ugrani közben vért adni, vagy vacsorázni, majd később akár visszamenni. A három filmet nem fogom most elemezni, a legtöbbünk amúgy is látta már ezeket, de jó volt nagy vásznon viszont látni őket, és érdekes volt, hogy 20 év alatt honnan hová jutott el a zenekar. Én talán az egyik koncert helyett beiktattam volna mondjuk a Some Kind of Mostert, hogy legyen egy kis történelem is a zene mellett, de azért így is nagyon kerek volt ez az event is. A Zene Házában tartott Kirk Hammett beszélgetésről már olvashattatok kedden. Dudich Ákostól ezt senki nem tudta volna jobban elmesélni, ezúton is köszönjük neki újra az exkluzív beszámolót. A metallicás ereklyékből összeállított kiállítás sajnos kimaradt, de amit még jobban sajnálok, hogy nem sikerült jegyet szereznem az exkluzív whisky- és szivarbemutatóra. Hetfield haverja, Rob Dietrich tartotta az estet, amin az új, együtt kifejlesztett Blackened M81 szivarcsalád hazai premierje és kóstolója volt. Finom falat lehetett, aki ott volt, ne tartsa magában, írja meg nekünk az élményeit! Este pedig aki még ez után is bírta szusszal, az jobbnál jobb tribute-bandákat nézhetett meg a Barba Negrában vagy elmehetett egy rockdiszkóba az Akváriumba. Hát ennyi volt ez a pár napom a Metallicával, de a cikksorozatnak még nincs vége, holnapra tartogatunk még egy interjút nektek. Ahogy mondani szokás: maradjatok velünk, hamarosan jövünk. TARTALOMAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     metallica