2026. 06. 19. 12:01 » kritika » U2607
9 / 10
kiadó: Listenable Records
»
szöveg: Kánya Ferenc
Szerettem a Crystal Vipert, de igazán a korai albumok idején működött köztünk a kémia. A késői lemezekkel már eléggé elvesztek a polírozott, dallamos power metal világában, úgyhogy szinte meg sem lepődtem, amikor Marta bejelentette, hogy úgy érzi, jobb, ha életének ez a fejezete lezárul. Kellett neki egy új, saját kreatív identitás, és ami a legszebb: ez az új identitás valójában a régi. A First Spell pontosan a Crystal Viper debüt, a The Curse nyers, ösztönös, NWOBHM‑ihlette világához kanyarodik vissza – ahhoz a fajta zenéhez, amit mindig is szerettem. Másik bandája, az egykori Saracen- és Pagan Altar-tagokkal felálló Moon Chamber poros‑papás ős‑heavy metalja egyértelműen nem az ő pályája volt, a Leatherwitch az ő igazi arca. Ahogy a First Spell első dalai megszólaltak, azonnal beugrottak a kedvenc heavy metal nótáim a ’80‑as évek közepéről. Konkrétan olyan emlékek jöttek szembe a riffekből, mint a korai Hellion, a Chastain és a Warlock, vagy a Running Wild, a Grave Digger és a Stormwitch ’84–’85 környékéről, na meg persze a Priest és a Saxon alapvetései ’85 előttről – mindez karakteres, németes hangzással megtámogatva. Ja, és persze a Helloween: az album végére került tőlük egy abszolút klasszikus, a Ride the Sky feldolgozása. A First Spell egy roppant hangulatos, ízig‑vérig régisulis heavy/speed metal album, amelyben a mérleg nyelve határozottan az erős tételek felé billen. Sokkal több dal talál be, mint amennyi üresjáratnak tűnik, és ez a fajta fókuszáltság nagyon hiányzott már Martából. A szólókat Giuseppe Taormina játssza, aki a Crystal Viper utolsó felállásának gitárosa volt, minden egyéb hangszeres melót viszont Marta maga végzett – és ettől az egésznek van egy nagyon személyes, nagyon ösztönös íze. Kíváncsi vagyok, lesz‑e ebből valaha komplett, turnézó banda, de ha nem, ha megmarad egyszemélyes stúdiós szerelemnek, az sem baj. Csak szülessenek még ilyen lemezek – mert a First Spell az a fajta heavy metal, amiért ezt a műfajt én magam is megszerettem. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.
megtekintés » leatherwitch
LEFT TO DIE:
Initium Mortis
Miközben Matt Harvey a Gruesome-mal folyamatosan adaptálja sajátos megközelítésben a Death hagyatékát – legutóbbi lemezükkel, a Silent Echoesszal a Spiritual Healinget és a Humant lövik körbe –, 2022-ben életre hívott egy projektet az árulkodó nevű Left To Die formájában...
kritika
QUICKSAND:
Bring On The Physics
Bár közhelynek hat, mégsem lehet elégszer leírni, hogy a Quicksand nélkül nem pusztán elmesélhetetlen lenne a poszthardcore története, hanem eljátszhatatlan is. Azzal, hogy a hardcore/punk legenda Walter Schreifels a Moondog 1990-es demója után sem mondott le arról, hogy tovább f...
kritika
Peter S. Beagle:
Sárkányfogó
Peter S. Beagle Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjas amerikai író legismertebb regénye Az utolsó egyszarvú, mely a fantasy irodalom klasszikusának számít. Az idén 87 éves mester legújabb könyve is fantasy, sőt, az ifjúsági irodalom kategóriába is befér, de annyira rétegzett, h...
kritika
PSYCROPTIC:
The Pulse of Annihilation
Amikor kiderült, hogy a tasmán tech‑death ördög, a Psycroptic a Metal Blade‑hez igazol, már lehetett látni, hogy itt valami komoly dolog jön. A felvezető kislemezek alapján gyakorlatilag borítékoltam is, hogy betalál. Mondjuk a két nóta közül az Architects of Extinction nem ...
kritika