GUILT TRIP: Armour of Angels

2026. 06. 22. 05:57   »   kritika   »   U2607

kiadó: Roadrunner Records   
»   szöveg: Bali Dávid

Harmadik nagylemezén a manchesteri Guilt Trip fő mozgatórugója nem az identitásváltás, hanem az identitás vállalásának kérdése. Az, hogy a metalos hardcore-t nu metallal és modern metalcore-ral elegyítő zenekar – amely ugyan a hardcore szubkultúra undergroundjából, egyben a Malevolence mellett is meghatározó brit metalos hardcore közegből nőtte ki magát, sikerei azonban mégis túlmutattak a szubkulturális önfenntartáson – többé nem akar megfelelni vélt elvárásoknak, és ami még fontosabb, külső hitelesítéseknek. Ahogy az előző két nagylemezben még inkább az volt jellemző az emlékezetes pillanatok ellenére is, hogy a Jay Valentine köré szerveződő zenekar nagyon sokat akar markolni, ehhez képest az Armour of Angels az elfogadás, egyben a kiteljesedés lemeze. Ilyen értelemben pedig nem lehet számonkérni a produkción sem az Adidas-kollaborációt, sem azt a tényt, hogy soha ennyi dallamos énektéma és jó arányérzékkel szellősen hagyott dalszerkezet nem volt még Guilt Trip-lemezen. A zenekar hangzását eddig is meghatározta a crossover hagyatéka, a metalcore gitárvezérelt gondolkodása és a kilencvenes évek nu metaljának klausztrofób hangulatának lenyomata, de az Armour of Angels végérvényesen tovább lép azon, hogy a Sick Of It Allhoz, a Suicidal Tendencieshez vagy a Machine Headhez akarja mérni az ember. Ez az alapvetően abszolút kurrens, modern megszólalás a zenekart végképp a modern metalcore fősodrába emeli, ami nagyban köszönhető annak, hogy a gitár- és groove-vezérelt dalokban minden breakdownnak valódi súlya van, és hogy Valentine sorai, gyors szóköpködése sosem volt ennyire hozzáférhető és esendő. Az Armour of Angels hallhatóan a próbatételek albuma, és ami a legnagyobb erénye, hogy a Guilt Trip sosem volt ennyire befogadható. Sőt, a Dirt formájában már slágert is kapunk a zenekartól, ahogy a Veinsben is maradéktalanul érvényesülnek a keserédes dallamtémák, de az itt megidézett, enyhén orientalista színezetű hangulat maradéktalanul meg is ágyaz annak, hogy a Resurrectedben nem más, mint Sonny Sandoval, a P.O.D. frontembere is felbukkan. A gesztus túlmutat az egyszerű hitelesítésen: ahogy a P.O.D. annak idején a Bad Brains örökségéhez nyúlt HR közreműködésével, úgy most Sandoval adja tovább a stafétát a Guilt Tripnek egy emlékezetes, önmagán túlmutató dalban. A Guilt Trip mindemellett a győztes csapaton sem változtatott. A zenekar ezúttal is Robin Adamsszel dolgozott együtt producerként, az pedig az első hallgatás után is nyilvánvaló, hogy minden bevont fél a lehető legtöbbet igyekezett kihozni a felvételből, miközben Nolly Getgood kortárs szemléletű masztere is kiemelkedő stúdióprodukcióvá emeli a felvételt. Az Armour of Angels az idei év egyik legerősebb modern metalcore megjelenése, ami úgy épít párhuzamos hagyományokra, hogy közben nem akarja bizonygatni, hogy mindenhova tartozik. Épp ellenkezőleg: ez a formanyelv túlmutat az önfenntartó közösségeken, és ezekkel a dalokkal minden adott is ahhoz, hogy a lemez megérdemelt szintlépést hozzon a bandának, ami már végképp nem írható le pusztán ígéretes produkcióként. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     guilt trip