RACHEL BOLAN: Gargoyle Of The Garden State

2026. 06. 23. 15:24   »   kritika   »   U2607

kiadó: earMUSIC   
»   szöveg: György Zoltán

Az Erik Grönwall recenziómban pont azt fejtegettem, hogy mennyire hiányzik abból az anyagból nekem a punkos lendület, ami a Skid Row-lemezen megvolt, hát most megkaptam! Bolan pont olyan, mint Duff a Gunsban, és nem csak azért, mert mindketten basszerosok. Ők a punk arcok a csapatban, ők azok, akik beviszik az anyacsapat zenéjébe ezt az vonalat, ezzel is színesítve a palettát, és valljuk be, mindkét bandának nagyon jól állnak az egyszerűbb, zúzósabb dalok. Bolannak nem ez az első kikacsintása a punk felé, 1997-ben – amíg a Skid Row szünetelt – volt egy mellékprojektje Saigon Kick- és Godspeed-tagokkal, a Prunella Scales. Ha nem ismered érdemes előkeresni, bár eltelt közel 20 év, abszolút előfutára volt ennek a szólóalbumnak. De mondok ismertebb példát: a ’92-es Skid Row feldolgozás EP-n (B-Side Ourselves) Bolannak köszönhetjük a Ramones-feldolgozást, a Psycho Therapyt ami olyan jól sikerült, hogy a mai napig ott van minden lejátszási listámon. McKagan egyébként az album szempontjából abszolút nem rossz párhuzam. Hangja és játékstílusa is hasonló és pont olyan vidám, de nagyon dögös punk alapú, sleeze-albumot kapunk, mint volt anno Duff első szólólemeze (Believe in Me), vagy mint a Neurotic Outsiders szupergrupp 1996-ban, amire Steve Jones tulajdonképp a Sex Pistols soha el nem készült második albumának a dalait vitte. És ha más szupergruppot emlegetünk, nagy nevekből itt sincs hiány. Damon Johnson több dalban is segítette Bolant, őt sokan ismerhetjük Alice Copper, a Thin Lizzy vagy a Black Star Raiders soraiból. Itt vannak a társak a Skid Row-ból is: Dave „The Snake” Sabo, Scotti Hill és Rob Hammersmith egyaránt beköszön. És jöttek a zenészhaverok is: Danko Jones, Steve Conte, Nuno Bettencourt, Corey Taylor…! Illusztris névsor, mégsem telepednek rá a zenére, ez egy igazi örömzene, laza háromperces zúzások a cimborákkal. Dalt nem is emelnék ki a lemezről. Az első Anything but You elkap, beránt a képzeletbeli circle pitbe, aztán ott keringsz Bolannal és haverjaival 36 percig megállás nélkül. Nincs megállás, nincs üresjárat, nincs kompromisszum csak a vegytiszta szórakoztatás. Ütős album lett üresjárat nélkül, még az olyan lírai témák is működnek, mint a Bridges. Na jó, egy dal mégis külön említésre méltó, mégpedig a Rock And Roll Star, ami egy Oasis-feldolgozás még a csapat első lemezéről. Olyannyira jól működik a jersey punk és a brit pop házassága, hogy hirtelen elsőre le sem esett, hogy ez feldolgozás, csak az ismerős refrénnél ugrott be. Igazi őszinte lemez lett a Gargoyle…, sőt én még azért se lennék szomorú, ha hagyná a fenébe Bolan a Skid Row sokadik felélesztését és ezt a vonalat vinné tovább. Én biztos vele tartanék! LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     rachel bolan