LIMINAL SKY: All Tomorrow’s Darkness

2026. 06. 23. 15:31   »   kritika   »   U2607

kiadó: Karisma Records   
»   szöveg: Bali Dávid

Dan Knightot az Age of Taurus gitárosaként ismertem meg, de még ezt megelőzően egy Messenger nevű londoni progresszív metal zenekarban is játszott azzal a Jaime Gomez Arellanóval, aki többek között az Opeth Damnationjét, az Ulver Perdition Cityjét, valamint megannyi Paradise Lost- és Primordial-kiadvány hangmérnöki és produceri munkáit jegyzi. Arellano és Knight sok év után újra elkezdtek közösen zenét írni az Orgone Studios falain belül, az akusztikus hangszerelésű, érzékeny dalokat azonban Kvohst (ex-Dodheimsgard, Grave Pleasures, Hexvessel) személyes tragédiája szervezte lemezkoncepcióvá. Az énekes-szövegíró – aki a Motherblood c. Grave Pleasures, illetve a Polar Veil c. Hexvessel-lemezeken dolgozott korábban Arellanóval – elvesztette édesanyját az Alzheimer ellen vívott, embert próbáló harcban, és ennek a gyásznak a feldolgozása, ennek hangzatai és stációi adnak karaktert és ívet a Liminal Sky bemutatkozó nagylemezének. A tudatosan stúdióprojektként életre hívott produkció ennek köszönhetően megannyi vendéghangot von be. Nagy valószínűséggel itt hallhatjuk utoljára az Ulver egykori billentyűsét, Tore Ylvisakert, miközben Garm is hallatja a hangját két dalban, de mellettük még hozzátesz a lemezhez többek között Daniel O’Sullivan, Karin Ann, valamint a Jaga Jazzist zeneszerzője, Lars Horntveth is. Azonban a Liminal Sky-t egyetlen pillanatban sem viszik el a szólisták a saját irányukba, így a megteremtett atmoszféra, valamint az énekhangok változatossága is különböző olvasatokként működik a lemezkoncepció egészeként, miközben a döntően akusztikus hangszerelés, amit megannyi effekt, szintetizátor tarkít a hegedű, zongora mellett, mindvégig megőrzi azt a meleg tónusát, amivel a dalok keserédes, elengedő hangvétele átérezhetővé válik már az első hallgatás során is. A Liminal Sky igazi mélységét a megteremtett atmoszféra adja, és az, hogy – hasonlóan olyan remekművekhez, mint a korábban említett Damnation, vagy épp az Antimatter Leaving Edenje, esetleg az Acoustic Verses a Green Carnationtől – a hangfelvétel minden pillanatában esendő, emberi és közben nem akar többnek tűnni önmagánál. Az All Tomorrow’s Darkness személyes tragédiája, valamint az abból következő elengedéstörténet zeneileg is olyan ívet ír le, amiben minden csendnek, kitartásnak valódi súlya van, és a kiadvány egyszerre utaztató, elgondolkodtató, és ami még fontosabb, segít lelassulni ahhoz, hogy hallgatás közben átértékelhessük a saját emberi kapcsolatainkat is. A lemez egyetlen hátulütője is valahol épp ez a rétegzett egymásra épülés: a Liminal Sky dalonként nehezen vehető elő, viszont albumként, első hangtól az utolsóig egyszerre megrázó és katartikus élmény, olyan hangszereléssel és zenei megoldásokkal, amik sokéves távlatban is párjukat ritkítják. Nem lesz széles tömegek kedvence, de az év egyik szerzői csúcsteljesítménye, amit a melankolikus hangzások szerelmesei nagyon hamar magukénak fognak érezni. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     liminal sky