BLUT AUS NORD: Ethereal Horizons

2025. 11. 24. 20:48   »   kritika   »   U2511

kiadó: DEBEMUR MORTI   
»   szöveg: Milán Péter

A Blut Aus Nord fogalom a black metal műfajában, fogalom a teljes színtéren, azonban ezt a státuszt nem úgy érte el a Vindsval által működtetett formáció, hogy néhány kiadvánnyal a tarsolyban visszavonulva szemléli az őt körülvevő éljenzést, hanem a lehető legnagyobb mérvű aktivitás közepette. Tulajdonképpen fel sem lehet ocsúdni egy-egy aktuális Blut Aus Nord-lemez okozta sokkból, máris egy újabbat kell megemészteni és elhelyezni a szakadatlanul terebélyesedő életműben. A Blut Aus Nord felbukkanása, működése, zenéje, en bloc az egész jelenség, amit Vindsval e néven több mint 30 éve működtet, maga a legteljesebb rejtély. Minden alkalommal, amikor egy új művel szembesülök, már meg sem lepődök, hogy ez az ember hogy tudott ennyi évtized és album, EP, split után is ismét egy újabb döbbenetes albummal jelentkezni. Meg sem próbálom még vázlatosan sem átteinteni a francia fenomén életművét, de annyit érdemes megjegyezni, hogy a Blut Aus Nord, bár rendelkezik a rá jellemző összetéveszthetetlen hangzás- és stílusbeli jegyekkel, valójában mindent megtehet, ami egy black metal csapattól kitelik. Ha a Blut Aus Nord-feliratot olvassuk egy lemezborítón, lehetnek sejtéseink az anyagot illetően, azonban a mozgástér olyan széles, hogy meglepetésekre is fel kell készülni. A legutóbbi két Disharmonium-album, az Undreamable Abysses és a Nahab, s főleg az utóbbi, rendkívül mélyre merült a disszonáns őrületek világában, de talán mégsem annyira, mint a 2017-es Deus Salutis Meæ esetében, ami az egész diszkográfia egyik leginkább fejvakarásra ingerlő epizódja. A 2019-es Hallucinogen szinte már slágeres anyag Blut Aus Nord-mércével mérve, egyébként gyönyörű lemez. A tizenhatodik album, az Ethereal Horizons, ha nem is annyira, mint a Hallucinogen, de szintén a dallamosabb albumok közé sorolható. Ahogy Vindsval sorra adja ki anyagait, bármennyit is kísérletezzen, bármilyen formájúra is kovácsolja azt az izzó, szinte nem evilági fényben tündöklő fémmonolitot, ami a Blut Aus Nord zenéje, közben tisztul is a játék és a stílus, legalábbis én érzékelem a dallamok formálódását; azt, hogy az újabb és újabb lemezeken a sokszor nagyon zajos hangzás és a rettentően intenzív játék közepette is egyre izgalmasabb és erősebb dallamokkal jelentkezik a Blut Aus Nord világának nagy mágusa. Bármilyen furcsának is tűnjék, az a zenekar, amely az avantgárd black metal, a disszonáns hangzások egyik atyja, egészen fülbemászó gitármelódiákat ír: érdemes fülelni a Shadows Breathe First, a Seclusion, vagy a The Fall Opens The Sky égig érő dallamait. Mint sugárzó lángoszlopok süvítenek végig a horizonton ezek a szélvihartémák, s szinte látni, ahogyan a véghetetlen égbolt tűzbe borul, ég és föld eggyé válik. Az egyik jellegzetessége a Blut Aus Nordnak az, hogy sem a kísérletező kedvből, sem a jó értelemben vett extrémitásból nem vesz vissza Vindsval, sőt, akár fokozza is ezeket, mégis, e faktorok meglétével egyetemben nő, erősödik a gitárdallamok jelenléte. A legintenzívebb kompozíciók (The Fall Opens The Sky) monumentalitása szinte már fokozhatatlannak tűnik, nagyobb teret tán nem is lehet zene segítségével megnyitni. Mintha a felhők között, fellegek borította hegycsúcsokról szállnának a hangok, s zenész/befogadó között elmosódik a határvonal. E zene nyomán valóban fellángol a tűz az északi égbolton. Vindsval hangja sajátos narrációt képez az albumon, de a zene jelenléte olyan erős, hogy a black metalos sikolyok és a gitárfolyamokkal szinte egybemosódó kórusok bőven elégségesek ezen a téren. A Twin Suns Reverie szép ambient két perce után a bő 12 perces The End Becomes Grace viszi el az epikus, monumentális black metalt olyan valószínűtlen magasságokba, ahol tán csak az Emperor járt még, és még néhány ifjú titán (mint most a dán Sunken). A billentyűsökkel megtámogatott gitárfolyamok ambient-lenyugvásoknak adnak helyt, majd a tétel második felében tovább bontakozik, szélesedik a látótér. Amikor azt gondolnánk, hogy a Blut Aus Nord és a black metal nem juthat messzebb, a horizonton megjelennek a nagy múltú csapat viharban fogant, istenek ajkán született éji, éteri melódiái. Az Ethereal Horizons fényből szőtt csodás kolosszus! TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025. novemberi számából.

megtekintés     »     blut aus nord