MUSE: Wow! Signal

2026. 06. 26. 20:52   »   kritika   »   U2607

kiadó: Warner Music Group   
»   szöveg: György Zoltán

Mindig csodálkoztam, hogy valahogy nálunk nincs akkora hype a zenekar körül, mint nemzetközi szinten, pedig minden adott hozzá, hogy olyan őrület övezze őket itthon is, mint egy Imagine Dragonst vagy Coldplayt. Ráadásul az ő zenékük sokkal színesebb, sokrétűbb és ezzel együtt néhol már-már metalosabb is, mint pályatársaiké. Pedig a Muse mindig híres volt arról, hogy reflektál az aktuális trendekre (vagy épp maguk alakítják azt), azokat magukévá teszik és beépítik dalaikba legyen az musical, dupstep vagy heavy metal. Nincs ez most másképp az új, tizedik stúdiólemezükön sem, amelyik beáll abba a sorba, amit a 2018-as Simulation Theoryval kezdtek el. Az album kevésbé ambiciózus, mint mondjuk a The Resistance vagy a The 2nd Law, cserébe több a slágeres dal, könnyebben befogadható a tömegeknek is. Mindenesetre el nem adják magukat, az album még mindig ízig-vérig Muse, még akkor is mikor be-be csúszik egy-két könnyedebb track. A felütés remek, a The Dark Foresttel be is visznek minket stílszerűen az erdőbe. Egy sokrétű galoppozó rock tétel, remek szimfonikus és kórus betétekkel, és metalos középrésszel. Nem szeretem a musicaleket, de ha létezne jó rockmusical az ilyen lenne. Bíztató kezdés, de aztán 180 fokos fordulat és jön a kislemezen már megjelent Nightshift Superstar. A dal simán mehetett volna pl. az új Madonna-lemezre is, egy könnyed péntek esti diszkószám, talán ilyen zenét játszana a Bee Gees ha ma kezdik a pályát. Egyébként nem rossz dal, sőt, de érzem, hogy sok rocker utálni fogja. A Shimmering Scars egy lírai darab, nem hagy mély nyomot, viszont a Cyrogen már ismét a rockosabb vonalat képviseli, szintén vérbeli Muse, ami a Bellamy hangjára és védjegyévé vált Fuzz Factory-s gitártémáira épül. A Be With You, egy igazi koncertzáró nagyívű teátrális tétel. Tényleg nem lennék meglepve, ha ezzel zárnák majd a show-kat, szinte látjuk magunk előtt a végén a rengeteg repkedő sztaniolpapírt! Sokkal izgalmasabb már a Hexagons, ami a Daft Punkot idéző gitártémával (igen, náluk mindig is bőven volt gitár!) indul, ami egy klasszikus Muse-témában csúcsosodik ki. Mintha egy neofuturista Queen-dal lenne, pont az a stílus, ami mindig is a legjobban állt a bandának. A queenes dallamok egyébként is a kisujjukban vannak, és Matt Bellamy is tökéletesen ugorja még mindig a közel négyoktávos témákat. A The Sickness In You & I ismét a megszokott eklektikus Muse-dal csakúgy, mint az Unravellling ami egy még érdekesebb darab: popos, r’n’b-s nyitás után átcsap egy szinte a metalcore-t súroló verzébe ami végül egy igazi progrockos refrénben csúcsosodik, majd ezek rotálódnak a dalban folyamatosan. Szokni kell, de valójában pont az ilyenek miatt szeretem, szeretjük a bandát. Az Ellie Goulding (nekem is utána kellett néznem ki ő, sosem hallottam róla) énekesnővel közös dalt, a Husht gondolom szintén kislemeznek szánták majd, de azért ettől vannak bőven izgalmasabb darab is a lemezen, és ez érvényes az albumzáró Space Debrisre is. A lírai tétel, viszont ha stílusában nem is, de témájában szépen keretbe zárja az albumot, a nyitó The Dark Foresttel. Az album egyébként, mint már sokszor, ismét a tudomány és a sci-fi laza szövetére épül. A téma, maga a Wow! Signal egy létező eseményt jelöl, mikor 1977-ben 72 másodpercen át fogtak egy ismeretlen, földönkívülinek tulajdonított rádió jelet. Eköré az esemény köré építi fel az albumot a csapat, a dalokban visszaköszön az ismeretlen kutatása, a technológia és az ember kapcsolata… – csupa olyan dolog, amit megszokhattunk a Muse-tól. Összességében érettebbnek, egységesebbnek érzem az albumot, mint az előző Will Of The People-t, és bár távolról sem ez a banda legjobb albuma, jó párszor le fog még pörögni mielőtt visszatérek inkább a Black Holes & Revelationshöz. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     mus