TODOMAL: Graveyards Of Joy

2026. 07. 04. 07:28   »   kritika   »   U2607

kiadó: Season Of Mist   
»   szöveg: Milán Péter

A 2020-ban alakult Todomal a Graveyards Of Joy megjelenését megelőzően már megjelentetett két albumot (Ultracrepidarian – 2021, A Greater Good – 2023), ám ezeket nem hallottam, a spanyol zenekar új „felfedezett” számomra. Az úgynevezett hagyományos doom metalról is el kell mondanom, bármennyire is kedvelem, hogy gyakorlatilag kimerített irányvonalról van szó. Erre legjobb példa éppen a műfaj legnagyobb alakja, a Candlemass, amely rendszeresen adja ki a lemezeket, ám ezek egyre sablonosabbak, felettébb rutinszerűek. Nem „rosszak” a szó szoros értelmében, csak éppen ha nem lennének, a doom metal semmivel sem lenne szegényebb. Néha érkezik egy-egy zenekar (Pÿlon, Lord Vigo…), amelyek megmutatják, hogy van még kraft a tradicionális doom tarsolyában, ám többnyire azok a bandák mutatnak fel igazán jó eredményt, amelyek tágítják a határokat. E harmadik album alapján úgy tűnik, ez a spanyol duó is ilyen elképzelésekkel rendelkezik. Ugyan a Graveyards Of Joy alapjainál nagyjából megtaláljuk a hagyományos doom metal eszközeit, Mile és Wildman, a két fő ember, valamint a kisegítő zenészek alaposan feldíszítették a doomos metal alapokat. Az erőteljes felduzzasztást követően az atmoszferikus jelleg a Todomal zenéjének és új lemezének egyik fő ismérvévé vált, néha olyan érzésem van, mintha Devin Townsend játszana doom metalt. A meghatározó súllyal jelenlévő billentyűs hangszerek filmzenés, „cinematikus” sűrűségűvé dagasztják az összképet, és ugyan a zenekar ügyelt arra, hogy ízléses legyen a végeredmény, ne lépjék át a határt, amelyen túl már a giccsesség gizgazai tenyésznek – ami nem lehet könnyű feladat, amikor a zenészt elsodorja a lehetőségek ármádiája –, az én füleimnek néha így is sok a bombaszt; a „nagyívűség” átmérője sokszor lehetne valamivel kisebb. Nem a cinizmus mondatja velem mindezt, mert igényes a Todomal zenéje, nyilván sok munka van benne, azonban a hangszerelés lehetne valamivel szellősebb. Szép a dallamos ének – néha női vendégdallamokat is hallunk –, maguk a dalok számos forrásból táplálkoznak. A doom metal olyan zenei elemekkel egészül ki, mint a filmzenék, a progresszív rock, az Anathema-féle atmoszferikus rock, de van, ahol még az a country, a „western” zene szikkadt ördögszekereit is kihallottam a sorok közül – Deliverance. Ebben az évben eddig kevesebb olyan lemez van, ami igazán megfogna, szemben az előző évekkel, de a Todomal albuma kellemes meglepetés, még ha olykor soknak is találom, és úgy érzem, mintha rám telepedne a hangok vaskos szőnyege. ××× „Az előző megjelenéssel ismertem meg a zenekart, de a Grave­yards of Joy túlszárnyalta minden elvárásomat. Elképesztő teljesítmény, az év egyik leginkább magával ragadó felvétele, ami mélységében is végig eredeti és megélhető marad.” – Bali Dávid / 9 pont „Film nélküli atmoszferikus filmzene, amely egyszerre képes gyönyörű és magával ragadóan fájdalmas lenni. Alattomosan hangulatos, beszivárog a zsigerekbe, leuralja az idegpályákat, s végül teljesen elhatalmasodik rajtad. Kerüld el messzire, ha nem akarsz rabjává válni, vagy hallgasd meg mielőbb, s hagyd, hogy teljesen leuraljon ez a meglepően finom zenei megoldásokat tartalmazó teátrális doom!” – Gyuricza Ferenc / 9 pont „Ha a Stormkeepnek olyan atmoszférája van, hogy szinte rá lehet könyökölni, akkor ebben az esetben nyugodtan hatványozzunk! Ezek nem csak szimpla hangok – itt aztán minden érzékszervünk olyan dimenzióba transzformálódik át, amiből nehéz visszatérni. De valljuk be őszintén, nem is akarunk…” – MGM / 10 pont (Underworld Klub)

Hallgasd meg a zenekar Bandcamp-oldalán!

megtekintés     »     todomal