2026. 07. 03. 09:45 » kritika » U2607
7 / 10
kiadó: Vesperian
»
szöveg: Milán Péter
A Denverben működő Stormkeep (a tagság zöme a Wayfarer és a Blood Incantation sorait erősíti) Galdrum című 2020-as EP-jét sokat hallgattam (régi szép idők, amikor még promózott a Ván Records), de a 2021-es Tales Of Othertime debütalbumot is betettem párszor a lejátszóba. Jópofa látni, hogy 25-30 évvel később amerikai csapatok hogy hasznosítják újra azt a zenét, ami Norvégiában szökkent szárba (fújhatnának ide egy kis hideget), s mit állítanak elő az óceán túlsó oldaláról származó korpuszból. A Worm így tesz, és ezt az utat járja a Stormkeep is. Nem állítanám, hogy lenyűgöz a The Nocturnes Of Iswylm hangzása, a dobok túl hangosak, a gitárok néha el-eltűnnek, magukkal az arányokkal nem vagyok kibékülve, de nem tragikus a végeredmény. A négytagú Stormkeep nem másolta le az említett első albumot, hanem elkészítette a folytatást: közreadtak egy újabb adag skandináv stílusban fogant szimfo-black eposzt. A Dimmu Borgir hatása továbbra is meghatározó, az előző lemezen érezhető Dissection-befolyás enyhült és az Emperor bevehetetlen ormait sem próbálják megközelíteni. Dőreség lenne… Valahol mosolygok, amikor tipikusan amerikai fazonok, akik denveri countryn nőttek fel, ezeket a hatásokat építik be a Wayfarerbe, egy nap arra ébrednek, hogy nem a coloradói és más amerikai tájak napszítta vörös sziklái határozzák meg a hangulatukat, hanem az Óvilág észak-európai erdőségei telve misztikummal, félelmetes lényekkel, trollokkal, tündérekkel, különös szerzetekkel. És mostantól ők a Stormkeep. Álnevek, kardok, kosztümök, mint a Dimmu Borgir a hőskorból. A négyes tartogat néhány kisebb meglepetést, például a nyitó The Taste Of Immortal Blood szinte már harcba hívó heroikus dallamos énektémával döbbentett meg. Korábban is volt dallamos ének a Stormkeepben, de nem ennyire explicit módon. Nem viszik túlzásba, a prímet az érdes, reszelős blackes ének viszi, a néhány énekdallam extra színt visz a zenébe. Egyébként a dallamos ének néha a Midnight Odyssey mindenesének, Dis Paternek az orgánumát juttatta eszembe. A dallamos bombaszt-black íratlan szabályainak megfelelően nem hiányoznak a melodikus gitártémák, néhány meghallgatás után memorizálható részek, mint például a Saccharine Subjugation második felében, végén. A basszusgitár is finoman adagolja a pulzáló témákat. A hangzatos, szimfo-black éthoszt követő számcímek (Imperious Sanguine Eroticism, Echoes In The Vasts Of Sequestration stb.) is a skandináv atmoszferikus black metal-puzzle fontos darabjai. Akárcsak a billentyűs hangszerek, amelyek néha átveszik a vezető szerepet a gitároktól – Imperious Sanguine Eroticism. Ami a gitárjátékot illeti, a heavy metalos riffek is részei ennek a világnak, ahogyan a Dimmu lemezein is hallhattuk. Kétségtelenül van ambíció a Stormkeep legénységében, a The Nocturnes Of Iswylm kései túlhajtása/továbbélése, térben és időben egyaránt utólagos felelevenítése egy valamikor pezsgő és életerős zenei világnak. Nem alapmű a Stormkeep albuma, de bizonyítja, hogy egyes magok nagy távolság megtétele után is termékeny talajra lelhetnek. ××× „A modern dungeon‑fantasy black metal egyik legszebb példája. Az anyag úgy szövi össze a Dissection‑féle dallamosságot, a Summoningszerű misztikumot és a régi Emperor grandiózus hangulatát, hogy végül egy teljesen saját világot teremt. Hősies, középkorias témák, filmzenés billentyűk és hűvösen elegáns fekete riffek. Nem harsány, nem extrém, inkább fantasy‑eposz black metalban.” – Kánya Ferenc / 9 pont „A viccesen határeset borítóról nekem a brit Bal-Sagoth neve ugrott be elsőre, a zene viszont inkább a skandináv black metal epikus-dallamos vonalának a mai leágazása. Úgy tud monumentális lenni ez a muzsika, hogy mégsem fullad bele a giccses bombasztba – alkotói határozottan jó arányérzékről és hangulatteremtő képességről tesznek tanúbizonyságot. Jó lemez, dohos kazamaták mélyéről.” – Schmidt Péter / 8 pont „Több médiafelületen olvastam már azt, hogy a Stormkeep az új Dimmu Borgir. Kétségkívül színt vitt a zenekar a black metal-színtéren mostanában kiadott albumok sokaságába, de szerintem közel sem említhető egy lapon a két banda! Mindettől eltekintve zseniális, amit művelnek, egyértelműen előremutató a produktum, érdemes lesz követni a munkásságukat!” – Dimmurtal / 8 pont (Underworld Klub)
Hallgasd meg a zenekar Bandcamp-oldalán!
megtekintés » stormkeep
LEFT TO DIE:
Initium Mortis
Miközben Matt Harvey a Gruesome-mal folyamatosan adaptálja sajátos megközelítésben a Death hagyatékát – legutóbbi lemezükkel, a Silent Echoesszal a Spiritual Healinget és a Humant lövik körbe –, 2022-ben életre hívott egy projektet az árulkodó nevű Left To Die formájában...
kritika
QUICKSAND:
Bring On The Physics
Bár közhelynek hat, mégsem lehet elégszer leírni, hogy a Quicksand nélkül nem pusztán elmesélhetetlen lenne a poszthardcore története, hanem eljátszhatatlan is. Azzal, hogy a hardcore/punk legenda Walter Schreifels a Moondog 1990-es demója után sem mondott le arról, hogy tovább f...
kritika
Peter S. Beagle:
Sárkányfogó
Peter S. Beagle Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjas amerikai író legismertebb regénye Az utolsó egyszarvú, mely a fantasy irodalom klasszikusának számít. Az idén 87 éves mester legújabb könyve is fantasy, sőt, az ifjúsági irodalom kategóriába is befér, de annyira rétegzett, h...
kritika
PSYCROPTIC:
The Pulse of Annihilation
Amikor kiderült, hogy a tasmán tech‑death ördög, a Psycroptic a Metal Blade‑hez igazol, már lehetett látni, hogy itt valami komoly dolog jön. A felvezető kislemezek alapján gyakorlatilag borítékoltam is, hogy betalál. Mondjuk a két nóta közül az Architects of Extinction nem ...
kritika