KILLERSICK: Pizza Antichrist

2026. 07. 03. 10:21   »   kritika   »   U2607

kiadó: szerzői kiadás   
»   szöveg: Kánya Ferenc

Amikor először hallottam a KillerSicket, a ’80-as évek legvége jutott eszembe, ahogy elkezdett formálódni a hazai thrash underground. Ugyanaz az elkötelezettség, ugyanaz a lendület, ugyanaz a „csináljuk meg” attitűd, csak máshogy szól a dal. Amíg akkoriban a stílust itthon leginkább a fojtogató társadalmi düh formálta, ez a fajta tengerentúli, punkgyökerű, polgárpukkasztó crossover thrash nálunk teljesen hiányzott. A magyar rögvalóság túl sötét volt a gördeszkás, pizzás bulithrashhez. Akkoriban is fiatalok, de azért valamivel idősebb srácok tolták a thrasht, és – bár underground-ikonok, a szín hősei lettek – legtöbben nem így, nem ennyire összerakottan, nem ennyire tudatosan és főleg nem ilyen magabiztosan. Ezek a soproni srácok csak pár éve, tiniként fogtak hangszert. Lehet mondani, hogy nagyjából egyívásúak a thrash legújabb hullámával, ennek ellenére rejtély számomra, hogy miért pont ez a műfaj az, amiben mozogni kezdtek. A Pizza Antichrist dalait hallgatva egyértelmű, hogy a Metallica‑féle riffépítéssel és az Anthrax‑féle ritmuslogikával is biztosan találkoztak direktben, de a KillerSick nem a ’80-as évekből táplálkozik. Inkább a későbbi, modern crossover zenéket szívták magukba: Gama Bomb, Municipal Waste, Bonded By Blood, stb. – ez a fajta feszes, intenzív thrashenergia határozza meg a lemezt. Emellett hoznak magukkal, a játékukkal olyan technikákat is, amelyek a kétezres évek első évtizedében még nem voltak szabványosítva a crossoverben. Modern eszközökkel idézik meg a műfaj szellemét, ezért érződik ismerősnek, mégis frissnek, amit csinálnak. A sound Vári Gáborék műhelyében készült, ahogy a korábbi dalok is. Bár a Miracle Sound általában modernebb zenékkel dolgozik, pontosan tudják, mitől él ez a fajta muzsika. A hangszeres teljesítménybe sem lehet belekötni – illetve aki bele tud, az bármibe bele tud. Egy dolgot külön kiemelnék: végre egy bőgős, aki nem csak az unisonót ismeri. A KillerSick tehát nem a ’80-as éveket másolja, de nem is a kétezres évek elejét, amikor a thrash újra fiatal műfaj lett. Az újrafelfedezést folytatják. A pizza-tematika persze nem új találmány, ellőtték ezt már mások korábban, de üsse kő – legalább jól csinálják. Ebben a műfajban (is) elég nehéz egyedinek lenni, viszont a hazai crossover placc elég kicsi ahhoz, hogy egyszer csak ott legyenek a közepén. A KillerSick legnagyobb erőssége, hogy tudnak riffet írni – és a thrashben a riff a dal. A groove‑jaik és a tempóváltások élnek, a refrének és szólók karakteresek, emlékezetesek – minden adott a jó dalokhoz. A Pizza Antichrist ennek megfelelően élős, szemtelen és tele van ötlettel. Ami a leginkább üdítő az anyagban, az az, hogy a KillerSicknek sikerült elkerülnie a hazai feltörekvő bandák örök betegségét: a görcsös, izzadságszagú bizonyítási vágyat. Az album, sőt, a banda éppen attól jó, hogy bár benne van a kőkemény, komoly meló – hiszen amit eddig felépítettek menedzsment és kiadó nélkül, az nem semmi –, ugyanakkor a körítés laza. A Pizza Antichrist egy olyan debüt, ami mögött ott a potenciál: ha a srácoknak sikerül megőrizniük ezt az éhséget (és nem csak a pizzára), akkor a KillerSick nemcsak egy üde színfolt marad, hanem a hazai thrash legújabb generációjának motorja is lehet. Egyébként én is utálom a pizzán az ananászt. ××× „Soproni thrash banda? Sosem árt még egy! ;-) A helyenként a korai Anthraxra hajazó punkos lendület bejön, a dalcímek, szövegek meg annyira tufák (Gore-Gonzola!!!!!), hogy nem tudom nem szeretni! Nem hibátlan, és nem tudom mennyire fog ez hosszú távon működni, de első hallgatásra nagyon szórakoztató. A pontszám támogatói jellegű, pláne hogy hallottam már gyengébbet nagy nevektől is.” – György Zoltán / 7 pont „Ezeket a dalcímeket és dalszövegeket nem lehet, de nem is kell komolyan venni. Ha így közelíted meg az albumot, akkor ez egy korrekt crossover-thrash album, valahol a korai Anthrax és a (későbbi) Gama Bomb munkásságát, de még a Lost Society thrash korszakát is megidézve. Sokkal nagyobb probléma, hogy láttam őket élőben is, és ott nem voltak ennyire meggyőzőek.” – Gyuricza Ferenc / 7 pont „A számcímek alapján azt gondoltam, ez fun-thrash (az is), azonban a lemezanyag szerencsére komolyabb. Meglepetésemre magyar zenekarról van szó, akik meglehetősen masszív, tömör tálalásban adják elő a '80-as évek népszerű zenéjét. Eredetiséget értelemszerűen nem itt kell keresni, de van kraft és spiritusz a Killersick lemezében.” – Milán Péter / 7 pont

Hallgasd meg a zenekar Spotify-oldalán!

megtekintés     »     killersick