2026. 07. 10. 07:14 » kritika » U2607
8 / 10
kiadó: Napalm Records
»
szöveg: Kovács Péter
Amikor kijött az első DevilDriver-lemez 23 évvel ezelőtt, akkor rommá hallgattam. Imádtam az ex-Coal Chamber-es Dez Fafara új ’projektjét’. Üdítő volt döngetni az agyas, összetett, de mégis fogósan zakatoló dalokat, az azonnal rögzülő refréneket, a gitárjátékot, azaz a klasszikus modern heavy metalt. A következő Fury Of The Maker’s Hand még tetszett, a The Last Kind Words, Pray For Villainst egyszer-kétszer hallottam, aztán elröppent tizen-sok év, és megérkeztünk a hamarosan megjelenő Strike And Killig, ami a Driver tizenegyedik nagylemeze. Az album már az ismerkedés korai fázisában magával ragadott, elemi erővel söpör át rajtad, de mivel rengeteg gyorsan rögzülő dal van rajta, szívesen térsz vissza további hallgatásokra. Eleve ott van az In the Moonlight, amiben minden adott ahhoz, hogy egy méretes METALSLÁGER szülessen. Kiváló cím, többsoros, fogós, dallamos refrén, himnikus és egyben kicsit darkos hangulat. Lelki szemeivel látja az ember a csatakra izzadt Dezt, ahogy erősen gesztikulálva a színpad szélén állva rántja be a rockereket a moshpitbe. Azonban nem csak ez az egy szám emelkedik ki, azonnal magával ragad és viszi a hallgatót előre a Dead In the Water (gyilok második dal), a Summoning Shadows, a You’re Just A Ghost és a WMD Idomtalanjára hajazó záró All Bets Are Off. A Never Coming Home is nagy kedvencem, de a Fire/Desire bugyuta rímpárért már a Hammerfallnál 2002-ben is korbács járt. No de az album többi része sem gyenge, sőt. A hangszeres teljesítmény kiemelkedő, és a többszörösen rétegzett számok mindegyike rejt egy-egy olyan apróságot, amire csettint a hozzáértő. Az összhatás olyan, mint egy szónikus gránát – erőteljes, masszív – és a zene minden elemét tökéletesen támogatja. A szólók hangzásvilága, komplexitása a legemlékezetesebb Testament- és Nevermore-számokat idézi. Így a Death To All-koncert után ilyet hallani kimondottan üdítő. Ha egy időre letettél a DevilDriverről, vagy esetleg még nem ismered a zenekart, adj nekik egy esélyt – az ötös most igazán jó formában van, és a Strike & Kill bizonyítja, hogy még mindig van mondanivalójuk az extrém metal világában! Többszöri hallgatás után egyértelműen előjön, hogy a Strike and Kill több fülbemászó dalt, jobban strukturált és élvezhetően komplex kompozíciót tartalmaz. A nóták jobban megmaradnak az emberben, és minden egyes újabb körrel további maradandó részletet fedezhetünk fel. És még a borító is zseniális… × × × „A DevilDriver első albuma telitalálat volt, ráadásul szerintem minden idők legjobb groove metal dala is azon a lemezen található. Azóta a teljesítményük hullámzó, maga a zenekar is megosztóvá vált, mint ahogy a frontember személye körül is akadtak problémák, de most nagyon összekapták magukat. Ez egy markáns, a maga műfajában kifejezetten dallamos, már-már slágeres, mégis magával ragadóan súlyos dalgyűjtemény.” – Gyuricza Ferenc / 9 pont „A Strike and Kill a zenekar motiváltabb, energikusabb lemezei közé tartozik. Sokszor kifejezetten slágeres, az agresszív megoldásai is túlmutatnak a középszeren, és Gabe Mangold produceri kéznyoma is ott van a dalokban, a hangzásban. Soha rosszabb 11. sorlemezt!” – Bali Dávid / 8 pont „A 2013-as Winter Kills albumuk óta nem hallgattam őket, de most ideje lesz feléleszteni a kapcsolatunkat! Itt ugyanis nem céltalan keménykedés és erőlködés folyik, hanem kisujjból rázzák ki a brutális, fogós, és emlékezetes dallamokat! Nagyon bivaly lemez várható júliusban!” – Dimmurtal / 9 pont (Underworld Klub)
Hallgasd meg a zenekar Bandcamp-oldalán!
megtekintés » devil driver, dez fafara
IN THROES:
Sink Towards The Light
A kétezres évek posztmetal-hullámának halálához nagyban hozzájárulhatott az a törés, amikor a zenekarok egyfajta vélt igény kielégítését hajszolva megpróbáltak a zenéjükkel tudatosan gyönyörködtetni. Ehhez a képzettségük és a technikai hátterük is adott volt, ugyanakkor ...
kritika
BLACK SITES:
For Eternity
Metal. Így, bármiféle jelző nélkül. Ezzel az egy frappáns szóval lehet talán a legjobban körbeírni ennek a chicagói kvartettnek a muzsikáját, amelyben nagyjából azonos arányban olvadnak eggyé a heavy, a thrash, a progresszív és a doom metal bizonyos stílusjegyei. A Mark Sugar é...
kritika
ÆNIGMATUM:
Infinitude’s Passage
A portlandi Ænigmatum a progresszív, technikás, és közben mégis klausztrofób módon disszonáns death metal színtér egyik leghatásosabb újkori képviselője, akik augusztusban, derült égből villámcsapásként adták ki harmadik lemezüket. A 20 Buck Spin, napjaink egyik legjobb extré...
kritika
JUDAS PRIEST:
Sad Wings Of Destiny (remastered – tour edition)
Épp negyedszázaddal ezelőtt, 2001-ben került sor a Judas Priest teljes CBS kiadós szériájának remaster újrakiadására – ez ugye a Sin After Sintől a Painkillerig tartó időszak albumait ölelte fel, a később becsődölt Gull Records égisze alatt megjelent első két korong viszont a...
kritika