RIVERBEND: Second Episode

2026. 07. 07. 05:46   »   kritika   »   U2607

kiadó: szerzői kiadás   
»   szöveg: György Zoltán

Ígérem, nem fogom leírni mennyire termékeny dalszerző Dudás Tomi! Ez úgyis kiderült már a vele készült interjúból (lásd márciusi számunkban), így ugorjunk is egyből fejest a legújabb anyagába, amit ezúttal a Riverbend tagságával hozott ki. Azzal a Riverbenddel, ami valójában csak egy baráti duettnek indult Tomi és régi harcostársa Sztaroszta Adamo között, mikor néha kimentek a Sajó partjára jammelni egy kicsit (talán innen a név is?). Ezeket anno Tomi csakúgy felvette telefonnal és kirakta a Youtube-ra, aztán valahogy életre kelt a dolog, tavaly nyáron megszületett egy ötszámos EP, rajta egy olyan csodálatos dallal, a When We Were Lionsszal, aminél kevés dalt hallgattam többször tavaly. És most itt a folytatás, stílszerűen a Second Episode, és én most is olvadozok, és nem csak a hőségtől. Újabb öt csodálatos dal született, ha úgy vesszük ez a lemez B oldala, és egy pillanatig nem marad el az első eresztéstől. A stílus változatlan, akusztikus jellegű, már-már unpluggedszerű, kicsit szomorkás dalok. Kapaszkodónak meg ott van a Fleetwood Mac, többször is szembe jutnak ők a dalok hallgatása közben és nem is annyira a hasonlóság, hanem a minőség kapcsán. Ha megkérded, hogy van e ezen a lemezen is a When We Were Lionshoz hasonló nagy sláger, akkor egy hatalmas igennel válaszolok! Napok óta pörög az Among Strangers, csodálatos dal, nem tudom megunni. Többször ellőttem már ezt a hasonlatom, de ha ez a ’80-as évek végén az USA-ban jön ki, akkor fix a milliós lemezeladás! De mindenképp kiemelném a Lost Like a Ghostot is, amit Tomi ismét a tragikus sorsú barátjának, Helmeczi Zoltánnak dedikált. Hernyó utolsó éveit ismerve hátborzongatóan szomorú a szöveg („No one wants to help you anymore…”), és talán nem véletlen, hogy a dalról kicsit a Screen is beugrik. És szót érdemel a No Gravity is, ami eredetileg még egy Damn Natural-dal volt, a szövegét pedig Mester Csabi, a Bedlam egykori basszerosa írta. Tökéletes albumzáró, egy rövid, lírai akusztikus ballada egy finom Hammond-szólóval, ami annyira magával ragad, hogy azonnal indítod újra ezt az öt dalt. Iszonyat erős ez a csapat, nagyon remélem, hogy további folytatások is várhatóak. A felállás egyébként továbbra is csapat változatlan: Tomin és Adamon kívül itt vannak régi haverok, Földes „Gaben” Gábor dobokon a Rise and Fallból, Szabó Peti basszuson a Screenből és egy csodatorkú anya-lánya páros Bányai Kriszta és Bányai Szabó Enikő. Különösen Adamo gitártémái kaptak most el, remekül kiegészíti Tomi akusztikus ritmusait, díszes kiállásai eszembe juttatják a nagy klasszikusokat, mint a Tesla vagy a The Black Crowes, különösen a már említett Among Strangersben. Érdekes egyébként, hogy hiába mindig Tomi a motor, most itt szinte csak sokadik hegedűsként a háttérből élvezi a játékot, alárendelve magát ennek a fantasztikus zenész gárdának. Tényleg rég éreztem ilyen erős kémiát egy csapatban, érdemes odafigyelni rájuk! Az öt dal egyelőre fizikai formátumban még nem létezik, viszont érdemes rákeresni a Youtube-on, mert a csapat egy profi próbatermi felvételt rakott alá képnek, így vizuált is kapunk a zene mellé: LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     riverbend, dudás tamás