JOSEPH THOLL: It Might Be Art

2026. 07. 07. 06:08   »   kritika   »   U2607

kiadó: High Roller Records   
»   szöveg: Schmidt Péter

Igen szorgalmas szereplője a svéd underground rock/metal színtérnek a gitáros-énekes Joseph Tholl. A legutóbbi hozzá kapcsolódó kiadvány éppen ez a szólólemeze (ami már a második neki, az első, a Devil’s Drum még 2009-ben jelent meg), emellett illusztris tagja a Tribulationnek és a temetőszagú protometalos Tyrann-nak is (itt májusi a legutóbbi album). Ami a múltját illeti, közel húsz éve az Enforcer egyik alapítója volt, majd pedig az ő nevéhez fűződött a Black Trip, illetve az abból alakult Vojd beindítása – sajnos utóbbiak egyike sem üzemel már. Ha nagyjából ismered a fenti formációk munkásságát, akkor tudhatod, hogy az ökölrázós heavy/speed metaltól a hard rock gyökerű ősfémen át a gótos-wave-es dark rockig terjed ezek stílusbeli palettája – Joseph barátunk elég szélessávú ízléssel rendelkezik, két szólólemezével pedig többé-kevésbé mindennek egyfajta összefoglalását nyújtja. A mondjuk úgy, hogy – khmmm… - kézműves hatású borítóval megáldott/megvert It Might Be Art egyértelműen egy organikus, földközeli produkció meleg tónusú, természetes hangzásképpel. Joseph repertoárjából zenei szempontból leginkább a Vojddal érzem rokoníthatónak ezt a bő félórányi tíz szerzeményt – már csak azért is, mert ott ugyancsak elég szélesre nyílt stiláris ollóval szembesülhettünk. Emberünk a dalszerzés, éneklés és gitározás mellett nagyrészt egyedül játszotta fel a basszust, illetve a zongorát és az egyéb billentyűsöket is kezelte – ebből látszik, hogy tényleg magáénak érezte-érzi az albumot. (Pár vendég így is kisegítette azért, de a feljátszás dandárját valóban ő végezte el.) Hangulatát tekintve az anyag nagytotálban valamivel talán napfényesebb összhatást kelt, mint elődje, de azért borongósabb-sötét mozzanatok így is akadnak, halld pl. az I’m In Darkness vagy a The Burial című dalokat. Jobbára az első és utolsó harmadra összpontosulnak a tempósabb, hard rockosabb-fémesebb nóták (New Dawn, Oh The Madness vagy a svéd nyelvű I Syrenens Tid), míg középtájon a Walking és a címadó meditatívabb-csendesebb kettőse cseppet leülteti a lendületet. Valamelyest megvariált számsorrenddel ez elkerülhető lett volna. Az On Velvet Wavesben én egy kis The Sisters Of Mercyt és The Cure-t is hallok, sőt van, ahol nyomokban még az AOR és a svéd melodic rock vonal hatásai is tetten érhetők. Összességében inkább rock-, semmint metalalbum a It Might Be Art, amit relatíve változatos mivolta mellett Joseph jellegzetes, kissé nyers, néhol a fiatal Paul DiAnnóra hajazó hangja, és egyfajta keserédes atmoszféra foglal keretbe. Ha nagyon akarnám, a nyolcast is megadnám rá – csak azért nem teszem ezt, mert a srác eddigi életművét új színekkel már nem gazdagítja, inkább csak egyfajta szintézisét adja annak. Mindazonáltal ez egy jól hallgatható, kellemes album, egy esélyt tőled is simán megérdemel. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     joseph tholl