NUCLEAR TOMB: Epoch Inhumane

2026. 07. 08. 08:32   »   kritika   »   U2607

kiadó: Rotted Life   
»   szöveg: Kánya Ferenc

A Nuclear Tomb nem új szereplő az amerikai undergroundban: 2011 óta léteznek Michael Brown gitáros‑énekes víziójaként. Bár Brown több formációban is aktív, ez a projekt a fő csapásiránya. Nagyjából a 2018-as Admission of Guilt demó és a 2019-es Succumbing EP környékén kezdtek feltűnni a helyi extrém metal színtéren. A zenéjük a kezdetektől komplex death/thrash alapokra építkezik, az az összetettség azonban, ami a normál kereteken túlmutat, a Succumbing idejétől jellemzi a csapatot. Itt már jelen volt a muzsikájukban a Voivod furcsa, követhetetlen gondolkodásmódja és a korai Atheist száraz, kaotikus hangzásvilága: ritmika, harmóniák és hangulatok tekintetében is egy széteső, mégis működő belső logika szerint íródtak a nótáik. Első nagylemezük, a 2024-es Terror Labyrinthian egy igazán kaotikus anyag, amelyben a death metal mélyen része a riffnyelvnek. Mintha a Pestilence és a Sadus jammelt volna ’89 körül: erőszakos, kontrollált, mégis spontán, szinte véletlenszerűen összeomló, majd újrainduló technikás témákból épül fel. Az idei Epoch Inhumane esetében érezni hasonló hatásokat, de itt már máshová került a fókusz. A dalok szinte kivétel nélkül határozott thrash‑alapúak, a death metal pedig nem stíluselemként, hanem funkcióként jelenik meg: az agresszió, a káosz és a feszültség fokozására szolgál. Ez a lemez már inkább egy kattant, neurotikus thrash, saját, torz logikával. A zene a nem lineáris témaépítéssel, a furcsa harmóniákkal, a hirtelen váltásokkal és a folyamatos feszültséggel itt nem olyan formában „progresszív”, ahogyan a műfaj ezt általában használja; sokkal inkább belső rövidzárlatszerű, kiszámíthatatlan szerkesztési elvek szerint működik. Mintha a zenekar tudatosan engedné, hogy a dalok időnként kibillenjenek a megszokott keretekből – ettől lesz az egész fragmentált, impulzív és nyugtalanító. Erre a paranoia szinte minden formáját körüljáró szövegtematika és a hangulatépítéshez használt hangminták is ráerősítenek. Nehéz kategorizálni ezt a zenét, ugyanakkor nem állítanám, hogy más ne tudná előállítani. Annyira azért nem egyedi: a Cryptic Shift vagy a Miscreance nótái is ezekből a bugyrokból jönnek. A Nuclear Tomb abban különleges, hogy nem szabványos. Saját szabályok szerint működik, és az Epoch Inhumane ennek a szemléletnek az eddigi legösszeszedettebb és legsúlyosabb lenyomata. Előnye – például a fent említett bandákhoz képest –, hogy nagyon jók a balanszok: a kaotikusság nem viszi el az anyagot a hallgathatatlanság felé, így képes lekötni akár olyan hallgatót is, aki nem jártas az extrém metalnak ebben a zakkant rétegében. Ez pedig komoly eredmény. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     nuclear tomb