AVATAR – A zene mindenek előtt

2026. 07. 20. 09:31   »   interjú   »   U2607

szöveg: Gyuricza Tamás Marcell   
»   fotó: Johan Carlén

A június egyértelműen a Metallica jegyében telt hazánkban, hiszen minden idők egyik legnépszerűbb és legfontosabb zenekara nemcsak két, közel telt házas koncertet adott, s ezzel nézőcsúcsot döntött a Puskás Arénában, de kísérőprogramok egész sora is kapcsolódott a fellépéseikhez. Az eseményeknek további szereplői is akadtak, ugyanis mindkét nap két-két zenekar nyitott James Hetfield és társai előtt, köztük a teátrális, modern groove metal zenéjével egyre népszerűbbé váló Avatar. A svédek énekese, Johannes Eckerström a június 11-i koncertjük napján, kora délután fogadta Gyuricza Tamás Marcellt a stadion VIP-részlegében. Essünk túl a kötelező kérdésen: hogyan kerültetek a Metallica elé?  „Sokan dolgoztak rajta, és elég sokáig tartott, mire sikerült. Hatalmas csapatmunka zajlott a háttérben, hiszen a Metallica menedzsmentje nem bíz semmit sem a véletlenre, mindent le akarnak csekkolni, mielőtt bármire is rábólintanának. El kellett érnünk, hogy a megfelelő emberek legalább egy-két koncertünkön személyesen is jelen legyenek, hogy lássák, mire vagyunk képesek. Az én feladatom ehhez képest egyszerű volt, csupán arra kellett törekednem, hogy jó frontember és jó énekes legyek, de a menedzserünk és az ügynökeink tényleg megtettek mindent annak érdekében, hogy összejöjjön. Az Iron Maiden előtti fellépéseink szintén sokat segítettek az ügynek, hiszen ott már bebizonyítottuk, hogy nagy nyomás alatt is képesek vagyunk jól teljesíteni.” Szerinted annak volt szerepe a döntésben, hogy az Avatar nem csupán egy zenekar, de a színpadi show-ra is komoly hangsúlyt fektettek? „Ó, igen, szerintem mindenképpen. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy bármilyen dologba is kezdünk bele, mindig a zenéből indulunk ki, a középpontban mindig a zene áll. Szerintem egyetlen aranyszabály létezik: semmilyen zenei projektnek ne indulj neki úgy, hogy ne magát a zenét tekintsd a legfontosabbnak! Mi eszerint dolgozunk. Sokan mondták már, hogy milyen eszelős cuccokban lépünk fel, és milyen jól nézünk ki a színpadon. Oké, ez rendben van, de sosem úgy kezdődik, hogy keresünk valami menő nadrágot, és ahhoz igazodva kezdünk el zenét írni. Amit a színpadon látsz, az mind azért van, hogy felerősítse a zenét. A zene szent dolog, mi legalábbis annak tekintjük. Miután megírtuk a dalokat, csak azt követően kezdünk el gondolkodni azon, hogyan tudjuk megjeleníteni azokat a színpadon vagy akár egy videóklipben.” A színpadi show megalkotásakor kiket tekintetek példaképeknek? „Lehet, hogy meglepődsz, de elsősorban nem zenekarokat vagy zenei produkciókat. Sokkal nagyobb hatással voltak ránk a pankrátorok. Bár kívülről a pankráció olyannak tűnik, mintha a birkózást cirkuszi körülményekkel vegyítenéd, ám amit a pankrátorok csinálnak, az valójában egy tudatosan átgondolt és felépített show. Rengeteget tanulmányoztuk a pankráció hátterét, és ennek során rájöttünk, hogy minden specifikus karakter megalkotásába nagyon komoly munkát fektettek. Annak ellenére, hogy ők nem színészek, az előadás alatt, de gyakran azon túl is százszázalékosan hozzák az általuk megformált karakter jellemzőit. Én sem vagyok színész, ezért amit a színpadon csinálunk, az nem színház, de színházias jellege van. Felnagyítunk benne bizonyos karaktereket, azok tulajdonságait, miközben magunkat is adjuk. „Egy koncerten nemcsak az a fontos, hogy eljátszd a dalaidat, hanem az is, hogy kiszolgáld a közönségedet.” Én a színpadi előadásokat két részre osztanám. Van a klasszikus forma, ide tartozik például a Shakespeare-i színház, az opera és a balett. Ezek nagyon szigorú keretek között léteznek, az előadások során maximálisan követik a szinopszist vagy a rendezői utasításokat. És van egy másik irány, egy spontánabb előadásmód, ahol a közönséggel való kapcsolatteremtésnek legalább olyan fontos szerepe van. A stand up műsorok, a cirkusz vagy egy bűvészbemutató mellett én ez utóbbiakhoz sorolom a rock and roll koncerteket is. Egy koncerten ugyanis nemcsak az a fontos, hogy eljátszd a dalaidat, hanem az is, hogy kiszolgáld a közönségedet. Egy koncert elején fel kell mérned, hogy milyen állapotban van a közönséged, hogyan rezonál rád és a zenédre, és el kell döntened, hogy hova akarod őket eljuttatni érzelmileg.” Korábban voltak egészen grandiózus színpadképei­tek, amelyek valóban úgy néztek ki, mint egy-egy színházi díszlet. Ezek megalkotásához vesztek igénybe külsős szakmai segítséget? „Mivel hegeszteni nem tudok, ezért mindenképpen szükségünk van rá. (nevet) Az alapötletek mindig a zenekartól származnak. Mindannyian gazdag képzelőerővel rendelkezünk, és nagyon is szabadjára tudjuk engedni a fantáziánkat. A dobosunk, John Alfredsson például olyan fizimiskával bír, hogy őt bármikor a középpontba lehet állítani, vagy egy komplett díszletet lehet építeni köréje, de az egyik gitárosunk, Jonas (Jarsby) is alakított már királyt a színpadon. Még trónja is volt. Az alapötletek tehát tőlünk jönnek, de a megvalósításba másokat is bevonunk. Évek óta együtt dolgozunk egy rendkívül kreatív, nagyon jó képzelőerővel bíró emberrel, Jimmy Olaussonnal, aki eleinte a fénytechnikusunk volt, ma azonban már ő a produkciós menedzserünk. Neki például szenzációs ötletei vannak, amikből sokat profitáltunk, de nemcsak mi, hanem mások is, hiszen már több zenekarnak is dolgozik.”

Az imént a pankrátorokról beszéltél, arról viszont még nem esett szó, hogy zenei szempontból kiket tartatok példaképnek. „Ó, nagyon sokan vannak. Gyermekként rengeteg klasszikus zenét hallgattam, és természetesen azokat az előadókat, akiket a szüleim is kedveltek, az első zenei magokat tehát ők ültették belém. Nekik köszönhetően nyolcéves koromra nagy Beatles-rajongóvá váltam, aztán megismerkedtem a metallal. Talán 13 éves lehettem, amikor ’megfertőződtem’. Van egy bátyám, neki volt egy csomó Metallica-albuma, de mellette sok más is, amelyek közül engem a power metal albumok fogtak meg leginkább. A Blind Guardian, Helloween, ilyesmik. Később pedig jöttek a még durvább dolgok, mint a black és death metal. Rengeteg kedvencet szedtem össze az évek során, de ha valakit első számú példaképként kell említenem, akkor mindig Devin Townsend nevét hozom fel. Ő ugyanis olyan előadó, aki mindig a saját útját járta, kitartott az elvei mellett, és sosem kötött kompromisszumokat. Ez számunkra is nagyon fontos, mi is mindig arra törekszünk, hogy önmagunk legyünk, és a saját elképzeléseink mentén haladjunk tovább. Tudod, amikor a Black Waltz és a Hail The Apocalypse albumoknak köszönhetően kezdtünk ismertebbé, híresebbé válni, megtehettük volna, hogy onnantól kezdve csak azt a fajta zenét játsszuk, és örökre ez a ’whammy bar groovy metal’ zenekar leszünk. Lehet, hogy sok zenekar ezt az utat választotta volna, mi azonban nem. Amikor úgy éreztük, hogy a fejlődésünk érdekében tovább kell lépnünk, akkor megtettük. Az imént említettem, hogy nyolcéves korom óta vagyok a Beatles rajongója. Hadd hivatkozzam rájuk, ők is mindig változtattak a zenéjükön, minden albumuk más volt, mint az előtte lévők, mégis mind felismerhetően Beatles maradt. Mi is ezt tartjuk szem előtt. Nem félünk attól, hogy azt csináljuk, amit akarunk, de közben törekszünk arra is, hogy mindig Avatar maradjunk.” Van egyértelműen behatárolható Avatar-stílus? „Sokan a metalcore vagy groove metal zenekarnak mondanak bennünket. Ezzel mi egyáltalán nem foglalkozunk, hiszen az Avatar zenéje folyamatosan változik, akár albumról albumra lehetne új jelzőt aggatni ránk. Szerintem a zenénk stílusa továbbra is metal, s amíg ez így lesz, addig a nevünk is marad Avatar. Ha majd egyszer úgy döntünk, hogy jazzalbumot adjunk ki, akkor valószínűleg váltani fogunk, de ennek még nincs itt az ideje. (nevet) Lényegében egyetlen elhatározásunk van a zenénket illetően, nem akarjuk kétszer ugyanazt a dalt megírni. A génjeinkben leginkább az extrém metal van jelen, ez sok mindent meghatároz, de a klasszikus vagy heavy metal is közel áll hozzánk. Persze, az évek során az is változott, hogy mit nevezünk klasszikus metalnak, ezért rögtön hozzátenném, hogy a zenénk dallamos részét az Iron Maidentől, Judas Priesttől és a hozzájuk hasonló zenekaroktól eredeztetjük. A dalszerkezetekre viszont inkább az extrém metal volt hatással.” Ehhez képest a legutóbbi albumotok, a Don’t Go in the Forest minden korábbinál dallamosabb és populárisabb. Akkor hogy is van ez? „Szerintem ez csak a tiszta ének miatt van így, hiszen a gitársound beállításánál továbbra is az extrém metalt vettük alapul. Amikor írunk egy dalt, mindig a hangszeres részekből indulunk ki, az határozza meg a dalaink karakterét. Hiába dallamos vagy tiszta az ének, ha a kezünkben death metal gitár van. Lényegében modern zenét próbálunk csinálni, olyasmi dolgokat, amiket még nem igazán hallottunk. Próbáljuk a heavy metalt tolni előre, de a klasszikus hatások is megjelennek a zenénkben. Egyetlen dolog van, amitől nagyon idegenkedünk, a szintetikus hatás. Nálunk a stúdiómunkák során sincs dobgép, John mindent saját maga dobol fel a stúdióban. Persze, a dalokat mi is sávonként rögzítjük, de a dobot és basszusgitárt együtt játssza fel John és Henrik (Sandelin, basszusgitáros), hiszen a ritmust mégiscsak ők adják.” Azért én hozzátenném, hogy az Avatar zenéjének egyik legfőbb jellegzetességét éppen a rendkívül dinamikus énekstílus jelenti, ami a torokban képzett gutturális hörgéstől a tiszta bariton énekhangon át a falzettig terjed. Szükséges ehhez valamiféle speciális technika?  „Igazából nem tudom. A rövid válaszom ezért az, hogy valószínűleg nem, hiszen minden énekhang ugyanott keletkezik. Mindegy, hogy mit énekelsz, legyen az death metal vagy bossa nova, akkor is a légutakban keletkezik a hang. Amikor középiskolás voltam, s tagja egy helyi kórusnak, akkor vettem énekórákat, de az extrémebb hangképzéssel, mint a hörgések vagy sikolyok csak akkor kezdtem el foglalkozni, amikor az Avatar tagja lettem. Később újra elkezdtem énektanárhoz járni, mivel ehhez a dallamosabb irányhoz szükségesnek éreztem, és még ma is vannak kurzusok, amiken részt veszek. Próbálom fejleszteni a hangomat, hogy minél hasznosabb tagja legyek a zenekaromnak. Nekünk, a fiatalabb generációk tagjainak viszonylag könnyű dolgunk van, hiszen az elődeink már kitaposták előttünk az utat. Nem nekünk kell kitalálnunk vagy kifejlesztenünk új éneklési módokat, csupán követnünk kell a régieket. Az extrém énekhang már a nyolcvanas években megjelent a Possessed vagy a Hellhammer által, ők voltak az igazi úttörők. Később ezt fejlesztették tovább az olyan zenekarok énekesei, mint a Morbid Angel vagy a Cannibal Corpse. Mi rájuk hagyatkoztunk, lecsekkoltuk, hogy hogyan énekelnek, és abból próbáltuk a saját stílusunkat megalkotni. A fiatal zenekarok ugyanezt teszik most, csak ők már bennünket is követnek.” Mennyire megerőltető így énekelni?  „Egyáltalán nem az. Mindössze egyetlen fontos dolog van, sose feledkezz meg a bemelegítésről és a hang­gyakorlatokról! Ha hosszabb szünetet tartok, akkor persze az extrémebb dolgok eleinte kicsit nehezebben mennek, mint a tiszta dallamos hangok, de ha sikerül újra beindítanom a motoromat, onnantól fogva már probléma nélkül képes lennék akár 8 órán keresztül is az erőteljes harsh énekre. A turnékon viszont a dallamos énekkel van inkább probléma. Azokkal a nyújtott hangokkal, amiknek a képzésére jobban oda kell figyelni. Ilyenkor még jobban be kell melegíteni a torkomat színpadra lépés előtt.” November-decemberben lesz egy önálló európai turnétok, amely során visszatértek Budapestre is. Az mennyiben lesz másabb, mint a mostani koncert? „Természetesen hosszabb lesz, hiszen most csak rövid ideig lehetünk színpadon. Egyértelműen több lesz a színpadias elem, nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni a látványra, és persze a saját közönségünk előtt lépünk fel. Nagyon boldogok vagyunk azért, hogy a Metallica előtt játszhatunk, de ezt úgy fogjuk fel, mint egy filmelőzetest. Sokan most látnak bennünket először, akik előtt éppen csak felvillantjuk, hogy mire számíthatnak, ha eljönnek egy önálló koncertünkre. Amit ma este bemutatunk, az csak ízelítő az Avatar világából. Egy rövidített műsor, leegyszerűsített setlist, de így is arra törekszünk, hogy a legjobbat adjuk magunkból, és megmozgassuk az embereket. Mi akkor érezzük magunkat igazán elemünkben, ha headliner koncertünk van, ott sokkal több minden történik, olyasmi is, amit itt nem tudunk megtenni. Olyankor van időnk balladákra, de akár arra is, hogy átöltözzünk show közben. Szóval, ha igazi Avatar-élményre vágysz, akkor gyere el, és nézz meg bennünket az önálló turnénk valamelyik állomásán.” LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     avatar, Johannes Eckerström