2026. 07. 16. 13:06 » kritika » U2607
kiadó: Ciceró
»
szöveg: Uzseka Norbert
Peter S. Beagle Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjas amerikai író legismertebb regénye Az utolsó egyszarvú, mely a fantasy irodalom klasszikusának számít. Az idén 87 éves mester legújabb könyve is fantasy, sőt, az ifjúsági irodalom kategóriába is befér, de annyira rétegzett, hogy azoknak is adhat valamit, akik a „komolyabb” könyveket szeretik. Beagle ugyanis számos írásában ugyanazt csinálta, mint itt is: fogta a fantasy (vagy akár mesei) és egyéb kliséket, tipikus témákat, helyzeteket, karaktereket, és egészen új fényben mutatta meg őket. Nála már akkor voltak erős női szereplők, amikor ez még nem volt divat. Ő épp úgy megmutatta a hősök emberi oldalát, ahogy a legtöbb történetben csak mellékszereplőnek számító átlagemberek hősi vagy máshogy különleges arcát. Az, hogy a Sárkányfogó egyik főszereplője, a lenézett aljamunkát végző sárkányirtó, Gaius Aurelius Constantine Heliogabalus Thrax (a barátainak csak Robert) lesz a hős, minden második népmesébe beleillene – na de amilyen jellemet rajzol neki Beagle és ahogy eljut a hős addig, hogy hős legyen, abban van a titok! A két további főszereplő királyi leszármazott, s egyikük sem érzi jól magát a számukra előre megírt szerepben. A herceg nem akar hős lenni és kalandozni, utálja is érte királyi apukája, a hercegnőnek meg az ostoba kérőkből van elege, meg az összes hercegnős sztereotípiából. A sárkányok meg? Kb. mint a patkányok, olyan (és akkora) pimasz és komisz kártevők, Robert viszont nem szívesen gyilkolja őket, mert ő látja bennük az érző lényeket is. De még Beagle történeteiben is eljön a pont, amikor megjelenik egy hatalmas gonosz, és Beagle történeteiben sem az a jellemző, hogy a pozitív szereplőket aztán ez a gonosz halomra gyilkolja és itt a vége, fuss el véle. Persze a gonosz szereplő sem átlagos, amik meg történnek a regény utolsó oldaláig, arra talán a legnagyobb Beagle-rajongók sem számítanak. S mindeközben jó sok humor és még annál is több emberség, emberismeret, bölcsesség vár az olvasóra, mert Beagle írásaiban, minden sajátos kanyaruk és emlékezetes szereplőik mellett is ez a legjobb. Hogy annyira emberiek, hogy az már olyan ritka ebben a világban, mint az épségben fennmaradt dinoszaurusz-csontváz. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.
megtekintés » könyvjelző, peter s. beagle
Cory Doctorow:
A nagy elszaródás
Cory Doctorow kanadai-angol író, akinek korábban csak A Kis Testvér című regényét olvastam, melynek amúgy elég sok köze van A nagy elszaródás című, tényirodalmi vagy ismeretterjesztő művéhez is, minthogy nagy vonalakban mindkettő arról szól, mit tesz velünk az internet. Azt ...
kritika
Denton–Hartman:
Kraken
Alig pár hete, hogy dicsértem a kiadót és a munkájukat az Elric kötet kapcsán, és máris itt egy újabb kellemes meglepetés tőlük, a Kraken. A kiadó felvállaltan kiemelten kezeli a weird irodalmat és azon belül is Lovecraft örökségét, és tökéletesen beleillik ebbe a vonalb...
kritika
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
Metz Ferenc:
Kopária – I. könyv:
Háromszorosan
Aki ismer tudja, hogy a magyar képregények nagy barátja és támogatója vagyok, talán pont ezért sokkal kritikusabb is vagyok ezekkel, mint az átlag amerikai szuperhős vonallal. Számtalanszor találkozok olyan füzetekkel, amiknek csak egy külső szem, egy szerkesztő kellene, hogy siker...
kritika
