2026. 07. 14. 14:28 » kritika » U2607
8 / 10
kiadó: AVANTGARDE MUSIC
»
szöveg: Milán Péter
A 21. században olyan zenekarok is működnek, amelyek nem akarnak a jelenkor szabályainak, trendjeinek, áramlatainak eleget tenni, hanem úgy érzik, hogy a zene, ami belőlük jön, leginkább egy korábbi érában volt hű önmagához. Ők úgy gondolják, hogy ezt kell ápolnia annak, aki black metat akar játszani. Ezt a tüzet táplálja, őrzi a 2016-ban alakult svéd Escumergamënt. A promófotókon gyertyák pislákoló fényében láthatók a corpsepainttel festett arcok, komor fakunyhókat látunk, kardokat, állatkoponyákat – mintha 1995-ben lennénk. A tagok az ismeretlenségben akarnak maradni, bár egyes források tudni vélik, mely csapatokból érkeztek az Escumergamënt zenészei. Teljesen lényegtelen. Az Apparebat Eidolon Senex a formáció második albuma, és mondhatom, ennél autentikusabb formában aligha lehetne black metalt játszani. Itt semmi nincs a jelenkori BM-hangzásokból, sem poszt-, sem disszonáns, sem bármely egyéb, harmadik évezredbeli leágazása a műfajnak. A svédek lemeze akár a '90-es évek derekán is megszülethetett volna, de az mindenképpen érdekesség, hogy sokkal közelebb áll a norvég, mint a svéd típusú black metalhoz. A jellegzetes „trillázó” tremolójáték, a fagyos hangulat, a végtelen hómezők mint horizont, a Grieghallen stúdió-s hangzás, a régí típusú, magasabb hangfekvésű black metalos károgás, a dark ambient-részek mind-mind a black metal említett korszakát, miliőjét idézik. Ezt nem lehet pusztán lemásolni, illetve lehet, csak fals lesz a végeredmény, ellenben ez a svéd gárda belülről fakadóan játssza ezt a jeges, mizantróp, ugyanakkor lendületes és hangulatos black metalt. Mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben ez a zene észak szelleme, nyilván egy specifikus szemlélet szerint. Nem kérdés, hogy ez a nagyon zord, érdes hangzású zene tökéletes megfelelője az északi lelkület egy adott formájának, egyúttal ez a hangzás egy magával a black metallal. Nyilván sokan nem tudják befogadni ezt a fültépő megszólalást, de mivel ez testesíti meg az északi black metal valóját, mellőzésével magának a műfajnak a megértése sem lehetséges. Nem könnyű azonosulni ezzel a hangzásképpel, de nem is szól mindenkihez. Black metal-esszencia. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.
megtekintés » escumergament
JOHN CARPENTER:
Cathedral
Carpenter neve biztos, hogy be van betonozva minden idők legnagyobb horrorrendezőinek pantheonjában. Időtlen klasszikusokat készített: Halloween, A dolog, A köd, A sötétség fejedelme, Az őrület torkában… Soroljam még? Kitörölhetetlen filmemlékek, amelyeknél az is a mester zsenij...
kritika
IN THROES:
Sink Towards The Light
A kétezres évek posztmetal-hullámának halálához nagyban hozzájárulhatott az a törés, amikor a zenekarok egyfajta vélt igény kielégítését hajszolva megpróbáltak a zenéjükkel tudatosan gyönyörködtetni. Ehhez a képzettségük és a technikai hátterük is adott volt, ugyanakkor ...
kritika
BLACK SITES:
For Eternity
Metal. Így, bármiféle jelző nélkül. Ezzel az egy frappáns szóval lehet talán a legjobban körbeírni ennek a chicagói kvartettnek a muzsikáját, amelyben nagyjából azonos arányban olvadnak eggyé a heavy, a thrash, a progresszív és a doom metal bizonyos stílusjegyei. A Mark Sugar é...
kritika
ÆNIGMATUM:
Infinitude’s Passage
A portlandi Ænigmatum a progresszív, technikás, és közben mégis klausztrofób módon disszonáns death metal színtér egyik leghatásosabb újkori képviselője, akik augusztusban, derült égből villámcsapásként adták ki harmadik lemezüket. A 20 Buck Spin, napjaink egyik legjobb extré...
kritika