2026. 07. 13. 10:33 » kritika » U2609
kiadó: szerzői kiadás
»
szöveg: Kánya Ferenc
A bonyhádi Átok zenekar A máglya lángja című új EP-je egy olyan anyag, ami világosan megmutatja, milyen irányban gondolkodik a banda. A zenekar crossover thrashként hivatkozik magára – legyen, bár 2026-ban ez a címke már mást jelent: sem a dühöt, sem a koszt nem igazán hallani ebben az anyagban. A zene inkább egy olyan HC‑thrash kombó, amely a hardcore felé billen, és erősen épít a magyar hagyományokra. Thrash oldalon a Moby Dick, hardcore oldalon az AMD és a Bandanas hatásai érződnek leginkább. A dalok alapjai rendben vannak: a riffek többnyire jók, néhol kifejezetten erősek, és megjelenik egy egyszerű, de működő dallamosság is. A dobtémák viszont annyira egyenesek, hogy a groove-ok nem állnak össze, nincs meg az a húzás, ami igazán megmozdítaná a zenét. A szólók nem különösebben erősek, de ebben a műfajban ez nem feltétlenül probléma, hiszen itt nem a virtuozitás a lényeg. Ami számomra kevésbé működik, az a frontemberi teljesítmény. A szövegek egyszerűek, néha betalálnak, de többnyire túl direktnek hatnak. A vokál rekesztett, ritmikus szövegmondás, ami nem ad érzelmi súlyt vagy energiát a dalokhoz, így a nóták laposak maradnak. A hangzás korrekt, de ez sem különösebben karakteres. A ’90-es években vagy az ezredforduló környékén ez a zene simán elment volna, 2026-ban viszont A máglya lángja inkább csak egy becsületes szabadidős projekt benyomását kelti. A zenekar csinál valamit, amit szeret – és ez önmagában pozitív. Nem rossz, nem is kiemelkedő: egy kissé idejétmúlt és tipikusan magyar anyag, amiben vannak jó ötletek, de bőven van még hely is a fejlődésre. Az Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.
Hallgasd meg a zenekar Bandcamp-oldalán!
megtekintés » átok
JOHN CARPENTER:
Cathedral
Carpenter neve biztos, hogy be van betonozva minden idők legnagyobb horrorrendezőinek pantheonjában. Időtlen klasszikusokat készített: Halloween, A dolog, A köd, A sötétség fejedelme, Az őrület torkában… Soroljam még? Kitörölhetetlen filmemlékek, amelyeknél az is a mester zsenij...
kritika
IN THROES:
Sink Towards The Light
A kétezres évek posztmetal-hullámának halálához nagyban hozzájárulhatott az a törés, amikor a zenekarok egyfajta vélt igény kielégítését hajszolva megpróbáltak a zenéjükkel tudatosan gyönyörködtetni. Ehhez a képzettségük és a technikai hátterük is adott volt, ugyanakkor ...
kritika
BLACK SITES:
For Eternity
Metal. Így, bármiféle jelző nélkül. Ezzel az egy frappáns szóval lehet talán a legjobban körbeírni ennek a chicagói kvartettnek a muzsikáját, amelyben nagyjából azonos arányban olvadnak eggyé a heavy, a thrash, a progresszív és a doom metal bizonyos stílusjegyei. A Mark Sugar é...
kritika
ÆNIGMATUM:
Infinitude’s Passage
A portlandi Ænigmatum a progresszív, technikás, és közben mégis klausztrofób módon disszonáns death metal színtér egyik leghatásosabb újkori képviselője, akik augusztusban, derült égből villámcsapásként adták ki harmadik lemezüket. A 20 Buck Spin, napjaink egyik legjobb extré...
kritika