TYRANN: Tyrann Forever

2026. 07. 15. 14:38   »   kritika   »   U2609

kiadó: Electric Assault Records   
»   szöveg: Schmidt Péter

A Joseph Tholl lemezismertetőben tettem említést egy bizonyos Tyrann nevű zenekarról, ahol nevezett emberünk – egyéb elfoglaltságai mellett – ugyancsak érintettséggel bír. E formációban nem énekel, csak gitározik, három társával egyetemben az old school heavy metal hagyományait annak legnyersebb, legkoncentráltabb, zsigeri formájában ápolva. A négy svéd figura egyébként olyan csapatokban is érdekelt – vagy korábban az volt –, mint a Tribulation, a Dead Lord, a Black Trip vagy az Enforcer, azonban minden opció közül talán a Tyrann az, amelyik a leginkább undergroundnak mondható. Mind a szellemiség, mind maga a zene tekintetében. Harmadik albumán a brigád újra csak alulról karcolja meg a fél órás játékidőt, és hát túlbonyolítva ezúttal sincs a történet, talán a korai, nyers NWOBHM-vonal némi punkos attitűddel elővezetett jelenkori inkarnációjaként írható le legtalálóbban a Tyrann muzsikája. (Ne feledjük, a korai metal annak idején nem egyszer összeért a punkkal, talán elég, ha csak az ős-Iron Maiden vagy a Venom nevét hozom most fel.) Pikáns ízt ad a dolognak, hogy a dalok jó részét – ahogy korábban is – ékes svéd nyelven vezeti elő az énekes/basszer Tobias Lindqvist, illetve pár nóta részben angolul, részben svédül hangzik el. Elég speciális megoldás, bár megjegyzem, nem teljesen egyedi: példaként a japán Anthem nevét említhetem meg, akiknél egy rakás dalban a verzék és a bridge-ek japánul, míg a refrének angolul hallhatóak. A Tyrann Forever nyolc egyszerű, egyenes vonalvezetésű, 3-4 perc körüli saját szerzeményt vonultat fel, alapvetően az előbb citált stílusjegyek mentén megfogalmazva. De annak demonstrálására, hogy mégsem 1980-at, hanem 2026-ot írunk egy huncut kacsintás kíséretében azért csak odaböknek egy kis black metalos vokalizálást a Demonomania dalban, a Kom Armageddon pedig némi blastbeat tempózással kedveskedik. A címadó nótában meg egy vér egyszerű, de tök hangulatos szintifutammal kísérik a szimpla, de hatásos riffelést. Totál egyszerű és lényegre törő megközelítéssel dolgozik a Tyrann, a dolog a humort sem nélkülözi, hallhatóan egy tét nélküli szerelemprojekt ez az egész a tagok részéről. Engem pont ezzel a belesz*rós lazasággal fogtak meg, a mindenféle sallangoktól mentes, nyílegyenes dalszerzési metódus mellett. A maga helyén kezelve a dolgot, ez egy abszolút szórakoztató, jópofa album – nem mellesleg süt belőle a műfaj iránti fanatikus elkötelezettség is. Ja, és a Tyrann nevéhez fűződik az új évezred talán leginkább true nótacíme: Don’t Make Fashion Of Our Heavy Metal Passion. Hát lehet ehhez még bármit hozzátenni? :-) Az Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.

megtekintés     »     tyrann