PSYCROPTIC: The Pulse of Annihilation

2026. 07. 16. 06:14   »   kritika   »   U2607

kiadó: Metal Blade Records   
»   szöveg: Kánya Ferenc

Amikor kiderült, hogy a tasmán tech‑death ördög, a Psycroptic a Metal Blade‑hez igazol, már lehetett látni, hogy itt valami komoly dolog jön. A felvezető kislemezek alapján gyakorlatilag borítékoltam is, hogy betalál. Mondjuk a két nóta közül az Architects of Extinction nem erre az albumra íródott, a Falling pedig a banda pályáján egyedülálló módon egy feldolgozás – egy ausztrál AOR‑csapat, a Little River Band 1981-es dalának sajátos, viszont nem torz átirata. A lényeg: a The Pulse of Annihilation nem okozott csalódást. Érdekes módon pont a feldolgozás mutat rá, milyen drámai módon változott meg a Psycroptic zenéje a Scepter of the Ancients és a Symbols of Failure óta. Akkoriban az extrém komplexitást és a klinikai szintű technikát járatták csúcsra, később viszont letisztultak: ritmikailag feszesebbé, modernebbé, érettebbé váltak. A nyers groove‑okig lecsupaszított „névadó” lemezzel kicsit át is estek a ló túloldalára, ahonnan a sötétebb, agresszívebb, tempósabb, death metalosabb As the Kingdom Drowns húzta vissza őket. Az új album ezen a vonalon halad tovább, bár inkább szikár, száraz, riffközpontú, thrashérzetű anyag. A riffek gerincét az a kíméletlen, perkusszív lüktetés adja, amely a thrash, a korai death és a groove metal legszebb korszakát – a ’80-as évek végét és a ’90-es elejét – idézi, csak modern mérnöki pontossággal megtervezve. A lemez nagy erénye a tudatos építkezés: kevesebb az öncélú ritmusváltás, a funkciótlan riff, a dalba nem épülő dísz. A technika itt már a dalokat szolgálja, a ritmika viszont épp ellenkezőleg: formálja, nem kiszolgálja a dalt. Legszebb példa talán az Our Pillars Fall. Ezt a tételt érzem az album esszenciájának, ráadásul a motívumai között hallok valamit, ami a Pink Floyd Learning to Fly vagy a Terminal Frost hangulatával rokon. A Psycroptic eljutott oda, ahol a brutalitás, a tudatosság és a precizitás valóban összeér. A Floydnál ezeket úgy hívják: érzelmi intenzitás, koncepció, rétegezettség. Nagyon hasonló gondolkodás, csak más a nyelv. Beteg, nem? Kifogástalanul megtervezett szekvenciákból építkeznek a dalok, a maguk módján változatosak, de tényleg rendkívül tömény, szinte fárasztó az anyag. Az album tematikus íve viszont pont a fókusz megtartásán dolgozik, és annak a filozófiáját járja körül, hogy a világvége nem kívülről jön, hanem mi magunk hordozzuk. Ez tökéletesen összeér a borító képi világával. A torinói lepel figurájára – gondolom szándékkal – emlékeztető, tiszta energiából megtestesülő központi alak és a mögötte felsejlő, vele egylényegű fenevad-árny kettőse pontosan ezt a belső feszültséget ragadja meg. A kép nagyon kifejező és egyfajta vizuális előszó, ami már az első pillanatban kijelöli a lemez tematikai terét, és megadja azt a sötét, vibráló alapfeszültséget, amely végigkíséri a zenei anyagot. Nem pusztán illusztráció, hanem a koncepció része ez is – a muzsika pedig azt mutatja meg, hogyan lehet a technikai precizitást és a nyers ritmikai erőt végleg egy koherens formanyelvvé gyúrni, és kontroll alatt tartani. × × × „Technikás-progos thrash/death, kár, hogy a tasmán gyökerek nem ütnek át a brutális zene sűrű szövetén. A dobos egy ufó, a gitármunka parádés, hangulata/atmoszférája is van – nem rossz ez, de sőt!” – Schmidt Péter / 8 pont „A The Scepter of the Ancients dalaiért mindig hálás leszek, és ennyi év után már tényleg elfogadtam, hogy nem igazságos ahhoz a lemezhez mérni a Psycropticot. Az új album is korrekt, és mindent hoz, amit elvársz ettől a névtől – ha eddig szeretted, most is fogod, ha pedig eddig is elkerült, most sem kerülsz majd közelebb a zenekar technikás, gitárvezérelt hangzásához.” – Bali Dávid / 7 pont „Úgy tűnik, pont húsz éve hallgatom őket. Aucs... A kezdetekhez képest változtak az évek alatt (közérthetőbb lett a zene), de még mindig sima, hogy ha benyomod csak úgy nekem, azonnal felismerem, hogy ez Psycroptic, mert a gitáros-dobos testvérpár teljesen egyedi ötletrendszert/dinamikát/technikát képvisel techdeathen belül.” – dzsi / 9 pont (Underworld Klub)

megtekintés     »     psycroptic