NORTH SEA ECHOES: How to Cast a Shadow

2026. 07. 27. 06:41   »   kritika   »   U2607

kiadó: Metal Blade Records   
»   szöveg: Uzseka Norbert

Az amerikai Fates Warning a progresszív metal egyik legkiválóbb zenekara. Alapító-gitáros-zeneszerzője, Jim Matheos régóta ír szólóban, különféle projektekben is zenéket, ahogy az 1988-ban belépett énekes, Ray Alder is számos egyébbel foglalkozott az évek során a Fates mellett. Ám a két éve indult North Sea Echoes kettejük külön formációja. Really Good Terrible Things című albumuk nagy kedvencem, a folytatás pedig úgy viszi tovább azt a csendesebb, befelé fordulóbb, sok elektronikus zenei elemet is magába olvasztó vonalat, hogy meglepően sok olyan téma is került bele, gitáron és énekileg egyaránt, ami simán lehetett volna Fates Warning. Sőt, most egyes dalokban gép helyett valódi dobos játszik, Dennis Leeflang (Within Temptation, Anneke van Giersbergen stb.). Hogy miért nem akarja folytatni a fő zenekart Jim, azt még mindig nem tudni, abban pedig nem vagyok biztos, hogy az NSE elektronikusabb hangzásvilága kielégíti a FW-fanok mindegyikét. Én mindenesetre sosem tudtam ellenállni egyikük zenéinek, dallamainak sem. Ez már alighanem így marad, amíg élek. Matheos ezer közül is felismerhető játéka, dalszerzői jellegzetességei és Adler mérhetetlenül szép és kifejező éneke minden alkalommal betalálnak nálam, akármelyik formációról legyen is épp szó. Hiába, hogy a How to… albumon van egy csomó olyan elektronikus zenei részlet, ami nem hozzám szól, tőlük, ahogy ők alkalmazzák, ezek is tudnak tetszeni. Pedig van itt még szintipop is (Enjoy the View, Revenge), meg a Matheosra annyira jellemző befordult, melankolikus, bánatverte vagy kietlen megoldások is. Ezeket viszont nagyon kontrasztosan ellenpontozzák a dalok több mint felében felbukkanó, tipikus Fates-témák. Felfoghatnám úgy is, hogy már számtalanszor hallottam tőlük ezeket, de nem tehetek róla, mégis működnek, akárhanyadjára is. Jó példa erre az I’ll Leave a Light On. Az is jó, hogy Matheos gyakrabban riffel, mint az első albumon. Ugyanakkor ott van a már-már country líraiba hajló, szomorú, mégis bársonyos Good Enough, amely pont az egyszerűségével hat. Emlékezetes melódiák vannak még a Villains or Saints és az All That Comes After dalokban is, az albumot záró címadó, mely majd’ hét percével a lemez leghosszabbja, viszont épp úgy elsősorban az átható atmoszférára épül, ahogy az albumot nyitó, üveghangokkal teli A Time of Innocence and Purpose. Tehát legyen bár a hangszerelés más, mint a Fates War­ning-­albumokon, a hangulati-érzelmi oldal, sőt a zenéhez annyira illő szövegek ugyanazt hozzák. × × × „Külön-külön és – ebben a projektben – együtt is aktív Matheos és Alder, csak épp azt a fránya Fates Warningot jegelik, ki tudja meddig, talán tényleg véglegesen. Ray tőlem kb. bármilyen alapokra énekelhetne amúgy, csont nélkül bekajálnám - szerencsére a zene is rendben van itt, néhol még a 21. századi FW is kiköszön belőle, csak a dobgépes részek idegesítenek. Pótléknak okés, de én új FW-ot akarok, lehetőleg Mark Zonderrel az erőműben.” – Schmidt Péter / 8 pont „Amikor érdemi zenélés történik, akkor olyan magasságra tör a lemez, ami abszolút vetekszik a tagok stílusteremtő produkcióival. Ugyanakkor az elektronikus megoldások néhol annyira megúszósak vagy fáradékonyak, hogy olyankor nehéz körön belül maradni és figyelni. Vissza fogok még térni hozzá és az erősebb dalaihoz, ebben biztos vagyok.” – Bali Dávid / 7 pont „Nem tehetek róla, nagyon bírom ezeket az arcokat, akármit is csinálna éppen, az minőségi dolog lesz.” – BGY / 9 pont (Underworld Klub)

Hallgasd meg a zenekar Bandcamp-oldalán!

megtekintés     »     north sea echoes, fates warning