FEKETE ZAJ FESZTIVÁL – Mátra-Sástó (8/1)

2026. 08. 02. 16:26   »   beszámoló   »   U2609

szöveg és fotó: Uzseka Norbert

Számomra most azzal kezdődött a Fekete Zaj, hogy kiszálltam a kocsiból (volt még egy darab parkolóhely valahol a hegyek között, völgyek között), és nyomban meghallottam, hogy medvék verekednek bömbölve. Bármikor máskor ez elég para lenne ott a Mátrában, de most egyértelmű volt, hogy egy death metal zenekar muzsikájának foszlányait fújja felém a könnyű nyári szellő, s ettől nyomban otthon éreztem magam. A Zaj utolsó napja számomra a Green Carnationről szólt, ám a norvégok Fanyűvő (azaz nagy-)színpados koncertje előtt sikerült egyéb fellépőkből is látnom valamennyit. Ugyanott játszott az izlandi Agent Fresco. Most hallottam róluk először, az a fajta álmodozós, Muse-ba, posztpopba hajló progresszív rock, ami mostanában nagyon megy, de ők jó rég tolják. Bár magam ritkán vagyok képes ilyesmit hallgatni csak úgy, itt határozottan tetszett. Az énekes főleg belakta a színpadot, és volt érzelem, szenvedély az előadásban, néha egy-egy zorkóbb riff is akadt. Az Osztálykirándulás színpadon a Psycho Mutantsot láttam elsőként. Ők a rockabillyhez kevernek csomó mindent, pl. dark wave-et, masszívabb rockot, némileg ördögi hangulatot, és annyira szórakoztató és remek az egész, hogy zenei beállítottságtól függetlenül, mindenféle népek ropták rájuk. A Mayberian Sansküllots 2010 óta létezik, dream popnak meg lo fi-nak is nevezik a zenéjüket, ill. az a fajta alternatív pop-rock, ami majdnem túl tinglitangli, de még pont nem. Csordás Zita énekstílusa egyszerre kedves és alteresen távolságtartó (ha ez a jó szó), és tök jók a szövegei is. A zene úgy rétegzett, hogy közben gyakran nagyon egyszerű is, simán el lehet rá táncikálni, lebegni, és ezen a nyári estén pláne jól esett.

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

A Green Carnation 2003 novemberében játszott először hazánkban – s most, ’26 nyarán másodszor. Az a régi, E-Klub-os koncert is varázslatos volt, de a mátrai éjszakában nyilván még inkább ki tudott bontakozni ez a befelé forduló, elvarázsolt, gyönyörű zene. Melyben azért továbbra is megvan a metal, főleg a doom, de az aznap szintén fellépett Novembers Doom énekesének, Paul Kuhrnak a vendégszereplésével előadott The Slave That You Are közben a death/black gyökerek is felszínre kerültek. Érthető módon az új, monumentális A Dark Poem trilógia dalait tolták – még a megjelenés előtt álló III-as anyagról is került szám a programba. (Azelőtt utoljára úgy 20 évvel korábban adtak ki tisztán új dalokból álló albumot…) Heten vannak jelenleg a zenekarban, de a Fanyűvőn jutott mindenkinek elég hely, s a fények és háttérvetítés miatt is volt valami nagyszabású ebben a koncertben. De közben a dalokba írt rengeteg fájdalom, élettapasztalat, bensőséges gondolat és érzés is kristálytisztán átjött. A tagok maguk jobbára meglett férfiak, nulla rocksztár-vonással, a Milán Péter joviálisabb verziójának kinéző Kjetil Nordhus énekes nyilván megtette, amit muszáj volt frontemberként, de azt éreztem, hogy itt egyszerűen csak emberek zenélnek embereknek emberi érzésekről (s ezt szemlátomást élvezték). Fenségesen szólt a zenéjük, de azt hiszem, ugyanilyen jó lett volna unpluggedban a Kacsatónia kis színpadán. Egészen különleges élmény volt ez, ahogy szűk 23 éve első alkalommal is. (És ahogy a Fekete Zaj mindig. Már most várom a jövő évit.) Az Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.

További képek itt!

megtekintés     »     Agent Fresco, Psycho Mutants, Mayberian Sansküllots, Green Carnation, Fekete Zaj