WITCHSORROW: The Devil And All His Works

2026. 08. 03. 07:16   »   kritika   »   U2609

kiadó: Church Road Records   
»   szöveg: Bali Dávid

A hampshire-i Witchsorrow a brit doom undergroundjának egyik legmegbízhatóbb és legkitartóbb bástyája. A trió már több, mint húsz éve aktív, az első két lemezét Lee Dorian kiadója, a Rise Above, az azt követő kettőt pedig a Candlelight adta ki. A The Devil And All His Works pedig első hangjától az utolsóig egy olyan kinyilatkoztatás, amiben egy veteránná váló produkciót már nem a bizonyítási vágy, hanem a saját alkotói szándék maximalizmusa hajt. A Necroskull énekes által vezetett trió számára sajnos mindig elmaradt az igazán nagy áttörés, pedig papíron minden adott volt ahhoz, hogy az okkult doom revival hullám részeként a Witchsorrow is nemzetközi rivaldafényhez juthasson. Ugyanakkor a zenekar ahelyett, hogy felvett manírokkal próbálta volna elnyerni egy elképzelt közönség érdeklődését, lemezről-lemezre egyre inkább egy atmoszférikus, a brit doom hagyományai előtt maradéktalanul tisztelgő hangkép ápolása mellett tette le a voksát, amivel aztán nemcsak elmaradt ettől a fősodortól, hanem túl is élte azt. A Witchsorrow zenéjében maradéktalanul megjelenik a Cathedral hatása, miközben az Electric Wizard baljós hangulatteremtése, a klasszikus Black Sabbath ihlette málhás témák és hangsúlyos középtempók, valamint a Saint Vitus kézlenyomata is tetten érhető abban, ahogy a vokáltémák változatossága és visszhangmennyisége kísértetiesen átjár minden dalt. Ilyen értelemben a The Devil And All His Works is egy olyan, nagyon szerethető és megbízható kiadvány, amiben a Witchsorrow saját hatásainak változatosságát bizonyítja be, hiszen a hétszámos lemez úgy tekinthető egy hagyományos értelemben vett, konzervatív doom-megjelenésnek, hogy közben minden dalának más hangulata és eszköztára van. A lemez egyik legnagyobb erénye, hogy így is egységesen magas színvonalat képvisel, és ugyan elsőre azt feltételezhetnénk, hogy 2026-ban egy tradicionális doom album kérlelhetetlenül egyhangú is kell, hogy legyen, a ’Devil dalain mégis kimeríthetetlen ihletforrásnak tűnik a műfaj hagyatéka, ezt a frissességet pedig kevesen képesek reprodukálni. Számomra azok a dalok működnek a leginkább, ahol Necroskull lebegős-visszhangos énektémáit baljós, lassan épülő szerkezetek fogják közre, mert üvöltő orgánuma olyan középtartományban szólal meg, ami gyakran hat monotonnak, viszont ezzel együtt is az itt hallható, bölcsen terpeszkedő dalok sosem válnak zavaróvá vagy idegesítővé. A Witchsorrow új albuma elsősorban a brit undergroundnak fontos életjel: ilyen az, amikor egy zenekar kitartóan, a saját alkotói vágyait kielégítve tűz ki maga elé újabb célokat, és közben nem is vall kudarcot. A doom rajongóinak jó pár kellemes percet fognak okozni ezek a dalok, és ha az év lemezének kevesen is fogják kikiáltani a The Devil And All His Worksöt, azt senki sem kérdőjelezheti meg, hogy piszkosul szórakoztató, és nagyon magas színvonalon megírt megjelenésről van szó. Az Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.

megtekintés     »     witchsorrow