KAMELOT – Történetek az intézetből

A szimfonikus hatású, progos power metalt művelő Kamelot tizennegyedik stúdióalbuma három és fél évvel követi elődjét a maga augusztus végi megjelenésével. Az illusztris vendégeket is felvonultató, komoly szövegi koncepcióval bíró friss opus kapcsán a gitáros/agytröszt Thomas Youngblood osztotta meg velünk a szükséges tudnivalókat. A Kamelotnak hosszú ideje jellegzetes, markáns hangzás- és dallamvilága van, ami alól az új album sem képez kivételt. Te magad hogyan fogalmaznád meg, zenei szempontból miben más vagy több a Dark Asylum az elődeihez képest? „Nos, tudod, igyekszem nem úgy gondolni az egyes albumokra, mintha szimplán csak mereven osztályoznám vagy kategorizálnám őket; nem így közelítek a zenéhez, a művészethez vagy bármi máshoz. Ha mégis ki kellene emelnem a különbséget a Dark Asylum és a Kamelot korábbi lemezei között, azt mondanám, hogy szerettünk volna visszahozni valamit a gótikus elemekből – mind a hangzás, mind a vizuális világ tekintetében. Emellett vissza akartuk csempészni a múltunkra jellemző new age-es, illetve folkos hatásokat is egy olyan albumra, amely a szimfonikus, a progresszív és a dallamos metal ötvözete. Sok dal refrénje kifejezetten dallamos, ugyanakkor egy olyan szám, mint a Dark Asylum, a ritmusképletek és a riffek szempontjából meglehetősen progresszívnek mondható. Összességében tehát elmondható, hogy az anyag a Kamelot számos korábbi stílusjegyét ötvözi, kiegészülve néhány új elemmel.” Sascha Paeth már nagyon régi stúdiós partnered, évtizedek óta dolgoztok együtt. Sosem gondoltál rá, hogy valaki mással is kipróbáld a közös munkát? „Nos, az tény, hogy voltak olyan időszakok, amikor rendkívül sűrű volt Sascha időbeosztása – például a The Awakening idején is nagyon elfoglalt volt –, így esetleg nem tudott annyit dolgozni egyes lemezeken, mint más albumok esetében. Ugyanakkor ő régi barátom, sőt, mondhatni, szinte a Kamelot hatodik tagjának számít. Amíg jól kijövünk egymással, és ugyanaz a cél vezérel minket a zeneszerzés, a stílus és minden egyéb tekintetében, amit zenekarként elképzelünk, nem látom okát, hogy felhagyjunk a közös munkával. Persze ha esetleg bármelyikünk szólólemezt készítene, vagy ilyesmi, akkor valószínűleg más producerekkel kooperálunk majd együtt, de jelenleg egyszerűen imádunk vele dolgozni. És hát, ahogy már említettem, ő tényleg igazán közeli barátunk is egyben.” Ignaciát (Ignacia Fernández, a chilei Decessus death metal banda énekesnője, egyben hazája szépségkirálynője) hogyan sikerült megnyernetek az albumon való vendégszerepléshez? Azért neki egy elég nem mindennapi sztorija van… „Igen, ez érdekes, mert már több mint tíz éve ismerjük őt; még mint Kamelot-rajongóval kerültünk kapcsolatba vele. Valahányszor Santiagóban jártunk, eljött a koncertjeinkre, így már azelőtt ismertük, hogy Miss Chile lett volna belőle, illetve hogy énekesnőként a Decessushoz csatlakozott volna. Szóval az egész folyamat meglehetősen természetesen alakult: még a Miss Chile verseny előtt megkerestem azzal az ötlettel, hogy dolgozzunk együtt, aztán elkezdtünk demókon és egyéb dolgokon közösen munkálkodni. Szóval nagyjából így történt a dolog, egészen magától értetődő volt a folyamat, hiszen már évek óta ismertük egymást. Ugyanez a helyzet Clementine-nel (C. Delauney, Visions Of Atlantis) is: már dolgoztunk együtt, sőt, többször is turnéztunk vele korábban. Fellépett már velünk élőben előzőleg is, és mindenképpen szerettem volna, ha ezen az albumon is közreműködik. A jövőben egyébként két turnékör erejéig is velünk tart majd, méghozzá mind a Visions Of Atlantis, mind az Exit Eden tagjaként.” LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSA teljes interjút a magazin 2026. szeptemberi számában olvashatod.

megtekintés     »     kamelot, Thomas Youngblood