2026. 08. 11. 15:42 » kritika
kiadó: szerzői kiadás
»
szöveg: Schmidt Péter
Metal. Így, bármiféle jelző nélkül. Ezzel az egy frappáns szóval lehet talán a legjobban körbeírni ennek a chicagói kvartettnek a muzsikáját, amelyben nagyjából azonos arányban olvadnak eggyé a heavy, a thrash, a progresszív és a doom metal bizonyos stílusjegyei. A Mark Sugar énekes/gitáros/agytröszt vezette négytagú brigád egyértelműen a dalközpontú megfogalmazásban meg a cicomamentes és gitárcentrikus hangzásban hisz – ennek megfelelően a For Eternity nyolc darab, átlagosan öt-hat perc játékidejű saját szerzeményt vonultat fel, mindösszesen 44 percnyi terjedelemben. A zene nem akar úgy szólni, mintha 1983-at írnánk, ugyanakkor népszerű mai trendeket sem követ a sound – szimplán csak sallangmentes, időtlen metalhangzásnak nevezném azt, ami előtör a hangfalakból. Mark középfekvésű, cseppet fátyolos orgánuma mind a hangterjedelem, mind az énekdallamok terén mentes az extrémitásoktól – hallhatóan az van nála fókuszban, hogy az okosan megírt, intelligens dalszövegeket minél érthetőbben juttassa el közönségéhez. Hangszálakrobatika helyett az ő előadásában inkább szenvedélyt hallhatunk tehát. Habár a nóták szerkezete jobbára egyenes vonalúnak mondható, egyes részletekben azért a banda progos hatásai is megmutatkoznak (pl. a Blades For The Chosen Ones izgalmas ritmizálása) – nem tudom, hányan ismerhetik felénk a szintén amerikai Prototype munkásságát, de engem távolról rájuk emlékeztet az a fajta megközelítés, amivel a Black Sites dolgozik. Habár alapvetően kiugró csúcspontok nélkül való anyag a For Eternity – inkább egységesen kellemes és jól hallgatható cucc ez –, azért két dalt mégis kiemelnék a repertoárból. Az egyik a szolid középtempóban radírozó, szívbe markoló szövegű Giving Up The Ghost, a másik pedig a záró, közel hétperces Unanswered For Eternity, ami totál úgy indul, mintha egy eddig ki nem adott Magma Rise-nóta lenne. A zenekar ötalbumos diszkográfiáját tekintve ugyan nálam továbbra is a 2021-es Untrue maradt a toppon, de perpill azt hiszem, a For Eternity méltán érdemli meg az ezüstérmet. Jó lemez ez, egy megbízható és szimpatikus formációtól. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.
megtekintés » black sites
RUSSIAN CIRCLES:
Nine
Közel 20 évnyi közös zenélést követően, a kilencedik nagylemezhez érve aligha lehet reális elvárás egy zenekarral szemben, hogy meghökkentsenek vagy megváltoztassák a róluk kialakult képet. A chicagói Russian Circles pedig nem is tett mást, mint pontosan azt hozta, amit érdemes e...
kritika
TYGERS OF PAN TANG:
Electrifyed
A brit heavy metal történetében jó néhány olyan makacs zenekar van, amely következetesen kitart a saját identitása mellett. A Tygers Of Pan Tang ezek között is különleges helyet foglal el: a NWOBHM hajnalán három olyan albumot adott a műfajnak, amelyek megmutatták, hogy a brit heavy...
kritika
JESS BY THE LAKE:
Human
A szóban forgó Jess nem más, mint Jasmin Lempinen, aki a kb. 15 évvel ezelőtti okkult/retro rock-hullám egyik figyelemreméltó zenekara, a Jess And The Ancient Ones énekesnője volt 2025-ig. A zenekar több remek albumot, EP-t jelentetett meg, de a 2021-es Vertigo óta nem adtak ki semmit, l...
kritika
KILLER:
The Grand Finale
A trióban üzemelő belga Killer (annak idején nem sokat agyalhattak a névválasztáson) hazája rock/metal szcénájának egyik legrégebbi motorosa, akik számára az új albummal érkezett most el az önkéntes búcsú ideje. Közel fél évszázadnyi működésük és kitartásuk ténye még ...
kritika