TAAKE: En Skog Av Nidstang

A norvég black metal alapcsapatairól már az elején tudtuk, hogy a legtöbbjük egy vagy két ember köré szövődik, s még ha idővel el is kezdtek koncertezni, a csapatok zömét a mai napig a meghatározó egyéniségek működtetik. Közéjük tartozik a Taake, amely markáns hangzással rendelkezik a '90-es években indult BM-bandák között. Hoest egymaga alkotja a Taakét, aki csak a koncertekre hív zenésztársakat. Jóban van a Helheim tagjaival, rendszeresen V'gandr, a Helheim basszusgitárosa bőgőzik a Taake koncertjein. A zene azonban elejétől a végéig, tokkal-vonóval Hoest munkája. Különösebben nem kell sietnie, a maga tempójában dolgozik, de az En Skog Av Nidstang hamarább elkészült elődeinél, már három évvel az Et Hav Av Avstand után megjelenik. Már lemezek sora óta az a benyomásom egy-egy új Taake-album hallatán, hogy Hoest legyárt egy adag témát, riffet, gitárrészt, ezeket nyilvánvalóan alakítja, gyúrja, formálja, majd összeállítja belőlük a lemez számait. Az előző lemezen is négy szám volt hallható, az új albumra is négyet tett fel Hoest. Közös jellemzője ezeknek, hogy tíz perc körül vannak – a norvég zenész minden bizonnyal ezt a zeneszerkesztési metódust tartja kényelmesnek. A legtöbb lemez és dal izgalmasan indul, de megszoktam a Taakétól, hogy a zene nem tudja végig ugyanazon a szinten tartani a figyelmemet. Ez azért van, mert a témák sokasága közepette el-elkalandozik a fókusz, másképp fogalmazva: nem tartom a témákat ugyanolyan erősnek. Hoest stílusa nagyon jellegzetes. Játékának része a norvég black metalra jellemző tremoló-gitározás, valamint az atmoszferikus, hangulatos részek gyakori alkalmazása, ezek elnyújtása, kibontása, szövése, színezése. Ugyanakkor bármikor átválthat „konkrétabb” metal-riffelésre, s ilyenkor az old school thrash mint hatás is beépül a Taake északi black metal-hangözönébe. Egy 8-10 perces Taake-szerzeményben minden felvonul, ami a Hoest-féle black metalt jellemzi: kitekert, groteszk dallamok, nordikus jégverés-melódiák, sűrű témasüvölvények – Hoest szeret elmerülni az instrumentális részek rengetegében. Ilyenkor pihenteti reszelős, érdes black-rekesztéseit, amelyek szintúgy részei a zord összképnek. Nem rossz az új Taake-album, de néha elvesztem a fonalat, és mint fentebb jeleztem, nem minden témát érzek kiemelkedőnek. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.

megtekintés     »     taake