2026. 08. 13. 09:15 » kritika
kiadó: Debemur Morti
»
szöveg: Milán Péter
Az Archgoat nem a legkifinomultabb zene a világon. A csapatnak a '80-as évek legvégétől volt egy pár éves demós korszaka, s ezt követően elég sokára, 2004-től kezdtek aktívabban ténykedni, viszont innentől egymást követték a splitek, albumok, egyebek, ha nem is nagyon sűrűn. Nagylemezből nincs sok, a Nightbringer, Lightbringer a hatodik album, amelyen újfent megcsodálhatjuk a finn trió egyedi hangzását. Kétségtelen, hogy e nem túlbonyolított black/death-pusztításnak van egy sajátos íze, kisugárzása. Már ez a primitív megközelítés elég egyéni arcot mutat, amiben Ritual Butcherer brutális, nyers gitárhangzásának éppúgy szerepe van, mint Lord Angelslayer gurgulázó morgásának. Talán ez a két jegy, plusz az alapra vett riffelés a legjellemzőbb bélyege az Archgoat pusztulat black/death metaljának. Ugyanakkor a trió érezhette, hogy kicsit zenélni is kellene, így hallhatunk olyan szerzeményeket, mint a lassan folydogáló, vészjósló hangulatú black/doom-dörgedelem, a The Dawn To Armageddon, melyben egészen dallamos a gitárjáték, és billentyűs aláfestést is kapott a szám. Ám az Icononclasm To Nazerene-nel folytatódik tovább a hangokkal elkövetett mészárlás. A darálások, a tipikus kiállások, proto-black-témák masszív old-school-beállítottságot mutatnak, ami mindig is része volt ennek a csapatnak. Akárcsak a fejbúbig tocsogó sátánpistáskodás. Image, színház, extrém látványorgia a népnek... Az életemból csekélynél is csekélyebb időtt vett el az Archgoat lemezeivel való foglalatoskodás, ami ezután sem fog változni, de ez az új lemez elfogadható szintet képvisel a maga nemében. Mintha a korai Sodom egy gyorsabb, feszesebb, élesebb verzióját hallanánk. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.
megtekintés » archgoat
RUSSIAN CIRCLES:
Nine
Közel 20 évnyi közös zenélést követően, a kilencedik nagylemezhez érve aligha lehet reális elvárás egy zenekarral szemben, hogy meghökkentsenek vagy megváltoztassák a róluk kialakult képet. A chicagói Russian Circles pedig nem is tett mást, mint pontosan azt hozta, amit érdemes e...
kritika
TYGERS OF PAN TANG:
Electrifyed
A brit heavy metal történetében jó néhány olyan makacs zenekar van, amely következetesen kitart a saját identitása mellett. A Tygers Of Pan Tang ezek között is különleges helyet foglal el: a NWOBHM hajnalán három olyan albumot adott a műfajnak, amelyek megmutatták, hogy a brit heavy...
kritika
JESS BY THE LAKE:
Human
A szóban forgó Jess nem más, mint Jasmin Lempinen, aki a kb. 15 évvel ezelőtti okkult/retro rock-hullám egyik figyelemreméltó zenekara, a Jess And The Ancient Ones énekesnője volt 2025-ig. A zenekar több remek albumot, EP-t jelentetett meg, de a 2021-es Vertigo óta nem adtak ki semmit, l...
kritika
KILLER:
The Grand Finale
A trióban üzemelő belga Killer (annak idején nem sokat agyalhattak a névválasztáson) hazája rock/metal szcénájának egyik legrégebbi motorosa, akik számára az új albummal érkezett most el az önkéntes búcsú ideje. Közel fél évszázadnyi működésük és kitartásuk ténye még ...
kritika