2026. 08. 18. 09:28 » kritika
kiadó: EISENWALD
»
szöveg: Milán Péter
A holland underground zenei színtér nagyon gazdag és virulens, amelynek komoly szegmensét képezi a black metal és az ebből kinövő ágak-bogak. Ezen projektek egyike az Omar Kleiss által működtetett Iskandr. 2016-ban debütált a Heilig land albummal, s csakhamar segítőtársra lelt Mink Koops dobos személyében, aki szintén aktív részvevője a holland black metal-mezőnynek. Az első kiadványokon black metalt adott elő Omar Iskandr, de a sajátságos felfogás már akkor is jellemezte. Az epikus black metal megközelítés nagyjából a 2021-es Vergezicht albumon tetőzött, nem meglepő, hogy e lemezt követően más irányok felé kezdett elmozdulni a holland zenész/komponista. A 2023-as Spiritus Sylvestris már ennek jegyében készült. A három évvel később, e nyáron megérkezett Sacraal metalt szinte már nyomokban sem tartalmaz, és a rock mint olyan is csak elvétve van jelen a 40 perces kiadvány dalaiban. Nehéz kategorizálni a zenét – igazából nem is kell, csak a recenzióírás miatt kénytelen az ember valamelyest megtenni –, de a zene alapján világossá válik, hogy Omar a dallamos éneklés terén igyekszik kiaknázni a lehetőségeket. Főleg billentyűs hangszerekre épülő szerzeményeket hallunk, ezen belül is hangsúlyosak a zongora hangszíneire írt témák. Nagyon hangulatosak, melankolikusak ezek a részek – pl. Glinster -, melyek hallatán kiterjedt síkságok jelennek meg lelki szemeim előtt – talán a holland táj ihlette őket? –, de nem dús vegetációk, inkább elhagyatott tengerpartok, kósza sziklák, viharos szelek. Maximálisan hangulatfestő az Iskandr új albuma, de a holland zenész képességeit, egyben törekvéseit dicséri, hogy nem értelmetlen zenei laborvizsgálatnak vagyunk szenvedő alanyai, hanem a néha zajosabb, néha indusztriális jellegű ritmusokból (Bewegingen in het afkoelende zand), effektekből értelmezhető, mi több, élvezhető kompozíciókat állít elő. Sokszor hangjával kíséri a kísérleti jellegű tételeket, melyek hangulatépítők, zenei tájképeket festenek fel, s szerencsére soha nem érik el az öncélú experimentalizmus kínterhes területeit. Nyilvánvaló, hogy csak azok fognak örömöt találni a Sacraal albumban, akik kedvelik a komorabb hangulatú kísérleti dolgokat, s ugyan a black metalnak ehhez nem sok köze van, értékelni kell, hogy a műfajban ilyan sokoldalú zenész egyéniségek dolgoznak. Az év egyik legizgalmasab albuma. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.
megtekintés » iskandr
RUSSIAN CIRCLES:
Nine
Közel 20 évnyi közös zenélést követően, a kilencedik nagylemezhez érve aligha lehet reális elvárás egy zenekarral szemben, hogy meghökkentsenek vagy megváltoztassák a róluk kialakult képet. A chicagói Russian Circles pedig nem is tett mást, mint pontosan azt hozta, amit érdemes e...
kritika
TYGERS OF PAN TANG:
Electrifyed
A brit heavy metal történetében jó néhány olyan makacs zenekar van, amely következetesen kitart a saját identitása mellett. A Tygers Of Pan Tang ezek között is különleges helyet foglal el: a NWOBHM hajnalán három olyan albumot adott a műfajnak, amelyek megmutatták, hogy a brit heavy...
kritika
JESS BY THE LAKE:
Human
A szóban forgó Jess nem más, mint Jasmin Lempinen, aki a kb. 15 évvel ezelőtti okkult/retro rock-hullám egyik figyelemreméltó zenekara, a Jess And The Ancient Ones énekesnője volt 2025-ig. A zenekar több remek albumot, EP-t jelentetett meg, de a 2021-es Vertigo óta nem adtak ki semmit, l...
kritika
KILLER:
The Grand Finale
A trióban üzemelő belga Killer (annak idején nem sokat agyalhattak a névválasztáson) hazája rock/metal szcénájának egyik legrégebbi motorosa, akik számára az új albummal érkezett most el az önkéntes búcsú ideje. Közel fél évszázadnyi működésük és kitartásuk ténye még ...
kritika