MARILYN MANSON: One Assassination Under God – Chapter 2

Nagyon vártam, hogy a zseniális első rész és a fantasztikus koncert után, mit tesz le Manson az asztalra. Elfogult vagyok vele, hisz több mint 30 éve a legnagyobb kedvenceim között van, amit az elmúlt évek fiaskói sem tudtak megváltoztatni. Egy újabb Antichristot ugyan már nem szabad várni tőle, más már a világ, más az ingerküszöbünk is. Amivel 30 éve még durván sokkolt, azokra ma már csak legyintünk. Viszont elindult egy új, nagyon izgalmas úton, aminek most megkaptuk az újabb fejezetét. A nyitó dal, az Unalive megidézi a Chapter 1 és a Pale Emperor hangulatát, ami nem véletlen. A szerzőtárs/producer/gitáros továbbra is, ill. ismét Tyler Bates, az ő keze nyoma, a filmzenei hangulat erősen rányomja a bélyegét az egész albumra. Már az ezt követő Don’t Answer the Doorban érezhető egy finom eltolódás a dark wave felé, olyan, mintha egy elfeledett Fields of The Nephilim-témát hallanánk. Olyan érzésed van a daltól, mint amikor egy sebzett vad fekszik a földön, de nem mersz odamenni, mert félsz, hogy felugrik és megharap. És valóban, a Front Toward Enemyben hatalmasat harap! Brutális, a Get Your Gun világát idéző dal, amibe mintha valahogy beleért volna Tim Skold keze – bár nincs feltüntetve, de nem lennék meglepve. A lemez egyik csúcspontja! Az All the Vilest Thingsben folytatódik a sötét filmzenei hangulat, ez ismét a Pale Emperor világa. Én nagyon szerettem azt a lemezt, és jól is áll Mansonnak ez a balladisztikus, komor világ, amibe fejest is ugrik, és elmerül a ’80-as évek dark és new wave korszakában. A None of the Suns mintha egy Bauhaus-dal lenne modern köntösben, de következő csúcspont a Lucifer’s Teardrop, ami már konkrétan egy instant dark wave klasszikus lett! Talán ilyen zenét játszana a Sisters of Mercy, ha most kezdené a pályafutását. Egyszerre fenyegetően sötét, és slágeresen fülbemászó, nálam biztos, hogy az ősz dala lesz! A The Arsonist a Cure-os gitártémájával tovább visz ezen a sötét úton, és ismét felötlik a gyönyörűen röfögő basszusról, hogy Skold benézett a stúdióba. Az Exit Woundot már ismerjük pár hónapja, a finom szintiszőnyeg miatt kicsit a Mechanical-korszakra emlékeztet. Végül az utolsó Enantiomorph egy intro erejéig a Smells Like Children idejébe repít (emlékszel még: „Say f*ck Frankie!”?), hogy aztán a Man That You Fear temetési menetét idézze az album talán legsötétebb dalában. Tudom, hogy sokaknak nem fog bejönni ez az új, darkos irány, és lesz, aki visszasírja a régi Mansont, de ahogy már korábban is merített glam vagy industrial elődöktől is, most a dark wave van terítéken. És ne feledjük, Manson 57 éves, öt éve tiszta, és megértem, ha méltósággal akar megöregedni, amihez kell a változás. A koncerten bizonyította, hogy bőven van még benne erő, és talán az is fontos lehet a lemez értelmezéséhez, hogy a címben „chapter” van és nem „part”, ez nem a második része az előző albumnak, hanem egy sztori második fejezete. Apró, de talán fontos különbség. Hogy mégsem maximális pontszámot adtam a lemezre, az a rajongó válla mögül néha kikandikáló kritikusnak köszönhető. Én is érzem, hogy az előző album picit jobb volt, hogy lehetne több olyan, mint a Front Toward Enemy, de valójában ez már csak szőrözés, inkább elindítom sokadjára is a lemezt. × × × „Kétszer láttam a nyáron az (újra) remek formában lévő Marílyn Mansont, s még nem ülepedett le azoknak a koncerteknek a hatása. Talán ezért érzem úgy, hogy a második fejezet nüansznyi különbséggel ugyan, de az első One Assassination Under God albumnál is jobban sikerült ezekkel a rideg, filmzenés hatású dalokkal. Tim Skold visszatérése ellenére az indusztriál vonal már nem olyan markáns, mint ahogy Manson is kevésbé provokatív, de még mindig figyelemreméltó figura, ez pedig egy piszok erős album.” – Gyuricza Ferenc / 9 pont „Sokkoló lehet sokaknak, de nálam valahogy teljesen kimaradt Marilyn Manson munkássága. Kettős érzés volt hallgatni ezt a lemezt: egyrészt hihetetlenül bejön ez a torz, mocskos, valahol a Westworld és a Mátrix között mozgó hangzásvilág, másrészt fájdalmas volt rádöbbenni, hogy ennyi évet leéltem a zenéje nélkül.” – Valachi Samu / 9 pont

Hallgasd meg a zenekar Spotify-oldalán!

megtekintés     »     marilyn manson