CARTILAGE: Operating Altar

Nem az Exhumed az egyetlen banda, amely a Carcass másolásából tartja fenn magát. A San Franciscóban 2014-ben alakult Cartilage át akarja hozni és át is hozta a 21. századba a Carcass-féle death metalt. Én a klasszikus csapatok követőit két, sokszor élesen elválasztható csoportba sorolom. Az egyikbe azok tartoznak, amelyek szemrebbenés, arcpirulás nélkül használják fel a példakép témáit, riffjeit, hangzását, minden elemét – ilyen pl. a Gruesome -, míg működnek olyan zenekarok, amelyek az idol nyomdokain indultak el, és többé-kevésbé azon is haladnak tovább, ám SAJÁT témákat írnak és hoznak, vagyis nem nyúlnak, lopnak, másolnak. Ez utóbbiak közé tartozik pl. a King Diamond-imádó Attic nevű csapat. A Cartilage valahol a két csoport között helyezkedik el, mert bár a Carcass stílusjegyei – riffelés, kétféle hangmagassságú hörgés, hangzás, a zene hangulata stb. – szinte hiánytalanul jelen vannak, hazudnék, ha azt mondanám, hogy az Operating Altar című harmadik albumon nincsenek ötletek, elképzelések. Miközben a 33 perces album tökéletesen idézi a Carcass-féle grindba hajló őrült death metalt – természetesen az Exhumed-, Impaled-féle csapatokhoz is ezer szállal kötődnek –, a parázs riffelés közepette jó témákra figyelhetünk fel. Nyilván hallunk kliséket, töltelékanyagokat, metalos tömítőmatériát is, de ezek a műfaj szerves részei. Nincs olyan album, főleg egy efféle, eléggé korlátozott tetületen, amelyen minden téma erős lenne. E véres, belezős irányzatból nem hiányzik a groteszk humor, példa erre a The Deader The Better albumcím, vagy az új lemez némelyik dala – The Autopsy: A Surgical Sonata. Aki a death metal ezen ágát kedveli, meg is állhat a lemeznél. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.

megtekintés     »     cartilage