2026. 08. 21. 15:49 » kritika
kiadó: Screaming Skulls Records
»
szöveg: Kánya Ferenc
A Crime Zone egy rövid múltú, de annál szórakoztatóbb norvég thrash-banda: a trondheimi underground egyik legjobb crossover mutánsa. Zeneileg nem találtak fel semmi újat, én például – korszerűbb megoldásokkal persze – nagyon a D.R.I. / S.O.D. / M.O.D.-vonalat hallom benne. Ami megkülönbözteti őket a műfaj nagy átlagától, hogy a saját crossoverükben a thrash metalt surf punk, horror punk és crust elegyével ütötték fel. Abszolút nem fogcsikorgatóan vérkomoly, amit csinálnak – látszólag. Mert poén ez a beach thrash, különösen a Trondheim‑fjord partjáról, de hallatszik, hogy azért van meló benne. A zenekar hármasa más formációkban is együtt játszik: mindhárman tagjai a Ghetto Ghouls nevű crossover bandának, és ennek a két brigádnak bonyolult összefonódásai vannak a frontember Peter “Peterror” Bains Peterror and His Groovy Satanics nevű thrash/crossover projektjével is. A Peterror is idén nyáron adott ki lemezt, tehát ez a kis thrash‑mikroverzum egész termékeny és amennyire látszik, teljesen elborult. Ezekben a bandákban nem csak a személyi állomány bizonyos tagjai közösek, de nagyjából a zenei irány is – na meg persze az, hogy az összes zenekar a Screaming Skulls Recordsnál adta ki a lemezét. Amennyire komolyan lehet venni ezeket a zenéket, talán a Crime Zone vehető a legkomolyabban – de ennek is neki kell menni néhányszor. A Beach Thrash alapvetően gyors, punkos crossover, nagyjából a Municipal Waste és az Iron Reagan modorában, nagy adag tahó agresszióval, pusztító lendülettel és egy olyan koncepcióval, aminek vannak tök egyedi pillanatai is. A zenekar akkor a legkomolyabb, amikor a leginkább benne vannak a poénban. Nekem például a Cemetery Surf vagy az Overtime azért tetszett, mert ezekben a tételekben akár teljesen le is tudnak válni a műfajról. A Cemetery Surf második felébe a The Ghastly Ones surf‑horror világára hajazó betétet ékeltek, az Overtime pedig a Casino Royale főtémáját idéző surf rockos big band jazz bevezetővel indít – stílusban és hangszerelésben is meglepően hitelesen. Esküszöm, hosszabb ideig is hallgattam volna ezeket a betoldásokat. Ez a muzsika egyszerre poén és komoly: a riffek működnek, a tempók húznak, a hangulat pedig hatalmas. A cuccot hallgatva az jutott eszembe, hogy a műfajnak ebben a szegmensében nem feltétlenül a változatosság gyönyörködtet, de én biztosan jól szórakoznék egy olyan tematikus minifeszten, amin olyan „debil“ bandák húznák a talpalávalót, mint a Crime Zone, az F.K.Ü., a Smash Potater, a Daniel Wax Off, a Belushi Speed Ball, a Mutard… és még sorolhatnám. Ha nincsenek komoly elvárásaid egy crossover thrash albummal szemben, akkor nyugodtan menj rá! LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.
megtekintés » Crime Zon
RUSSIAN CIRCLES:
Nine
Közel 20 évnyi közös zenélést követően, a kilencedik nagylemezhez érve aligha lehet reális elvárás egy zenekarral szemben, hogy meghökkentsenek vagy megváltoztassák a róluk kialakult képet. A chicagói Russian Circles pedig nem is tett mást, mint pontosan azt hozta, amit érdemes e...
kritika
TYGERS OF PAN TANG:
Electrifyed
A brit heavy metal történetében jó néhány olyan makacs zenekar van, amely következetesen kitart a saját identitása mellett. A Tygers Of Pan Tang ezek között is különleges helyet foglal el: a NWOBHM hajnalán három olyan albumot adott a műfajnak, amelyek megmutatták, hogy a brit heavy...
kritika
JESS BY THE LAKE:
Human
A szóban forgó Jess nem más, mint Jasmin Lempinen, aki a kb. 15 évvel ezelőtti okkult/retro rock-hullám egyik figyelemreméltó zenekara, a Jess And The Ancient Ones énekesnője volt 2025-ig. A zenekar több remek albumot, EP-t jelentetett meg, de a 2021-es Vertigo óta nem adtak ki semmit, l...
kritika
KILLER:
The Grand Finale
A trióban üzemelő belga Killer (annak idején nem sokat agyalhattak a névválasztáson) hazája rock/metal szcénájának egyik legrégebbi motorosa, akik számára az új albummal érkezett most el az önkéntes búcsú ideje. Közel fél évszázadnyi működésük és kitartásuk ténye még ...
kritika