BURNING SUN: Power To Survive

Meglehetősen lendületes tempóban dolgozik a debreceni székhelyű, de valójában nemzetközi felállású Burning Sun zenekar. Mindössze négy éve alakultak ugyanis, ehhez képest a Power To Survive már a harmadik(!) nagylemeze a sorban a Papi Zoltán basszer és a chilei születésű Pancho Ireland gitáros-énekes által alapított formációnak. Mellettük pedig jelenleg Kulcsár Edmond dobos és a német Nicolas Peter énekes-gitáros alkotják a Burning Sun tagságát. Fontos még tudni, hogy a brigád ezidáig egyáltalán nem koncertezett, aminek az új album alapján a mielőbbi sürgős átgondolását javasolnám. És akkor térjünk is a lényegre. A Power To Survive két elődjét nem hallottam, de ha azokon is nagyjából ilyen nívójú muzsika hallható, akkor a Burning Sunnak simán volna keresnivalója a klubokban és a fesztiválokon is. Ők maguk az olyan dallamos eurometal bandák neveit emlegetik hivatkozási alapként és fő hatásaikként, mint a Helloween, a Hammerfall, a Gamma Ray vagy az Edguy. Ebben kétségkívül sok igazság van, ugyanakkor ezeken túlmenően én néhol egy kis brit metalos ízt is kiérezni vélek a zenéjükből. Nem tudom, ismerik-e a srácok a londoni Seven Sisters lemezeit, de nekem több helyütt jut eszembe Kyle McNeill csapata az itteni nótákat hallgatva. Már csak az énekhang miatt is, Nicolas Peter orgánuma és hanghordozása ugyanis nem kevés rokon vonást mutat Kyle-lal. Szimpatikus, hogy a dalok nincsenek különösebben túlgondolva, jólesően direkt módon húz az egész, és sikerült elkerülni a hangszerelés túlcsicsázását, elgiccsesítését is. A dalszövegeknek, de magának a muzsikának is van egyfajta pozitív kisugárzása – a srácok bevallott célja optimizmust, életigenlést közvetíteni, és ezt sikerül is jó ízléssel megvalósítaniuk. Az album 39 perces játékideje számomra teljesen rendben van, a produkció ugyancsak, szép tisztán, de azért nem steril módon szól a lemezanyag (producerként a frontember tevékenykedett). Vendégként egy dalban Herbie Langhans (Avantasia, ex-Firewind, ex-Sinbreed stb.), egy másikban pedig a Jenner és a Frozen Crown révén ismerős Alexandra Lioness is felbukkan – lehet nekik örülni, de voltaképpen nélkülük is kerek volna a történet. Habár a magam részéről ennek a fajta zenének inkább csak az alapvető bandáit hallgatom, a kisebbek zömét kevéssé ismerem, az azért lejön, hogy ennek a vonalnak a feltörekvő, frissebb csapataival összevetve a Burning Sunnak szemernyi szégyenkeznivalója sincsen, sőt. Drukkolok nekik, hogy a német kiadói háttérrel megtámogatva világszerte sikerüljön felhívni magukra a stílusirányzat rajongóinak figyelmét. Megérdemelnék. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.

megtekintés     »     burning sun