OLIVER ZISKO: PLAN(e)T-based

Ziskó Olivért metal vonalon a legtöbben a Sear Blissből ismerhetik, de számtalan lemezen szerepelt, számtalan zenei irányzatban, s jó ideje készít szólóalbumokat is, melyek közül ez a negyedik. A számos közreműködővel készült anyag progresszív rock/metal, jazz és fúziós zene keveréke – vagyis hát épp attól fúziós, hogy ezek keveréke. Baromi komplex, miriádnyi témát felvonultató album, s minthogy az élő bolygó, a természet, a növényzet adja a fő inspirációs forrását, ez jól is van így. Relatív, hogy az egyes kompozíciók mennyire közvetítik azt a hangulatot, azon fogalmakat, amelyekre a dalcímek utalnak, ám a PLAN(e)T-based adta élményhez az is hozzátartozik, hogy veszed a fáradságot, és átböngészed a kissé szemkifolyatós jegyzeteket a borítóban. Minden dal kapcsán leírta Olivér, hogy milyen zenei hatásokra, elemekre épül, majd kifejti azt is, mit akar üzenni. Nem pusztán azt, hogy „mindmeghalunk, oda a bolygó”, hanem azt, hogy valaha, az Édenkertben megvolt mindaz, amit ma „fenntarthatónak” neveznek, hogy a növényekkel-gombákkal-állatokkal összhangban, harmóniában lehet és kell élni. Mindezek fényében csak még jobban átjön az anyag zenei oldala is. Bár Ziskó mester játéka mindenütt ott van, bőven jut terep a többi résztvevőnek is. Akik között olyanokat találunk, mint Derek Sherinian billentyűs (ex-Dream Theater, Planet X), aki valami tonnás súlyú, ősi hangzású szintiszólót tesz a Connectionbe; vagy Robin Zielhorst (ex-Cynic, Exivious, Obscura), aki a nyitó Awakeninget és a King Crimsont is idéző Metacognitive-et gazdagítja brummogó basszusjátékával, és így tovább. A legtöbbet foglalkoztatott vendég azonban Kertész Márton (Rivers Ablaze, Sear Bliss), aki a legtöbb metalt is teszi az anyagba. De öröm hallani Kovács Attilát is (Bong-Ra, The Answer Lies in the Black Void, ex-Sear Bliss, Varso stb.), aki a záró, vibráló The Self-Sufficientben penget. Hozzá kell még tenni, hogy a billentyűs hangszerek ugyanolyan fontosak az anyagon, s ezek zömét szintén Olivér játszotta fel. Gyakran hoz olyat, amit én a ’70-es évek prog nagyjaihoz (főleg ELP) tudok kapcsolni, ezzel emelkedett-monumentális, ill. gyakran mesélős hangulatot adva a kompozíciókhoz. Aki szereti az őrülten komplex zenélést, a 4/4-től eltérő, komplikáltabb ritmusokat, netán a legsűrűbb Dream Theater-szerzeményeket (avagy a Liquid Tension Experimentet), annak főleg ajánlott ez az album. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.

https://oliverziskodrummer.com

megtekintés     »     oliver zisko