FACER – Tihany, Partkert

A tatai Facer neve elsősorban azoknak lehet ismerős, akik mélyebben is elmerültek a kilencvenes évek underground zenei életében. A nagyszerű kritikákat kapott demók és számos tehetségkutatón elért előkelő helyezés ellenére soha nem jutottak el a lemezkiadásig, így a zenekar, mint oly sok másik kiváló hazai együttes, az ezredforduló környékén feloszlott. Sokáig úgy tűnt, hogy csak a feltörekvő zenekarok egy-egy dalát bemutató, Demonstráció II. válogatásalbumon szereplő Félelem c. daluk marad fenn utánuk a szélesebb közönség számára elérhető formában... ámde eljött 2026, és legnagyobb örömömre újra aktív az együttes – akkor is, ha ez egyelőre „csak” az egykori nóták színpadra állítását jelenti. A Facer, jobb szó híján, progresszív rockot játszik, amibe a jazz-rockos, funkos megoldásoktól a mély(ebb)rehangolt metalig sok minden belefér, gyakran egyazon szerzeményben is. Felkészült zenészek által előadott, intelligens zene ez, sokszor komplex dalszerkezettel, mely mindezek ellenére könnyen befogadható marad az ötletesen felépített daloknak, fogós dallamoknak és refréneknek köszönhetően. Ehhez társul a legtöbb szerzeményben főszerephez jutó fuvola – és ez egyben a zenekar egyik legfőbb megkülönböztető jellegzetessége is. A koncert helyszínéül a tihanyi Partkert nevű, kissé eldugott strand szolgált – mint a nevéből is kiderül, közvetlenül a víz mellett, nagyon hangulatos környezetben. A kezdés 19:00 órára volt meghirdetve, és pár perccel később meg is szólaltak a nyitó dal (Hajszolt szenvedély) első hangjai. Bár a másodikként előadott Ennyi c. dal közepén Árva Gábor szólógitárost megmarta egy fekete özvegy (legalábbis saját elmondása szerint), rendkívül gyors felépülésének köszönhetően egész este ízes, a nyolcvanas-kilencvenes évek gitárhőseit idéző, nagyívű szólókkal díszítette a dalokat.

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

A műsor a korai demók anyagára épült, így egyebek mellett elhangzottak a Még nem, Szerenád, Farkas, Az élet kapujában, Esős nap, és a Beteg vagyok című dalok is. A ritmusszekció (Barzsó Róbert dobos és Pásztor Tamás basszusgitáros) is nagyszerű teljesítményt nyújtott, feszes és ízléses játékukkal biztosítva az alapokat. Simon Szabolcs, Rosta Zoltán és Budavári Tamás személyében esetenként további három(!) gitáros gondoskodott a húzós riffekről, több szólamban előadott kíséretről és helyenként leheletfinom, elszállós effektekre épülő hangulatfestésről. Mindez már önmagában is elég lett volna a kiváló zenei élményhez, ám Fatuska Dániel érzékeny, mély szövegei, egyedi énekhangja és (sokszor a gitárszólókkal felváltva vagy egyszerre megszólaló) fuvolaszólói által lettek a dalok valóban különlegesek. Habár így leírva ez akár túlzsúfoltnak is tűnhet, a nagyszerű hangosításnak hála minden hangszer és az ének is érthetően, tisztán szólalt meg és helyezkedett el a hangképben. A fellépés célja, mint azt rögtön az elején leszögezték a fiúk, az októberben Tatán esedékes életmű-koncerten elhangzó dalok nagy részének egyfajta nyilvános próbája volt – de ez a dalok megszólalásán és előadásmódján egyáltalán nem érződött. Egy kiváló szerzeményeket felsorakoztató, remek hangzású koncertet láthatott-hallhatott a kisszámú, de lelkes közönség. A számok között rengeteget viccelődtek egymással az együttes tagjai, ami tovább fokozta az est különleges, bensőséges hangulatát. Egy progrock koncerthez emlékezetes látvány is dukál, amiről ezúttal maga a természet gondoskodott a Balaton fölött felkelő, vérnarancs teliholddal. A közel kétórás műsort a Nézz rám, Legszebb halál és Fent a kereszten hármas zárta, mely egyben az este csúcspontja is volt számomra. Sajnálatomra sem a korábban említett Félelem, sem a videóklipes Örökre a szívemben nem hangzott el, bár utóbbi a setlisten is szerepelt. A srácok ígérete szerint a következő koncerten ezekre a dalokra és még sok másra is sor fog kerülni – így hát október 10-én irány Tata! Az Underworld magazin 2026. októberi számából.

megtekintés     »     facer