Koncertajánló:
09.08. Hollywood Vampires
09.12. Wall Of Sleep
09.13. The Rumjacks
facebook
instagram
youtube
bluesky

FLOTSAM AND JETSAM: Rats in the Temple

9

2026. 08. 31. 09:00   »   kritika

kiadó: Napalm Records   
»   szöveg: Kánya Ferenc

A Flotsam elég régi banda. Még a ’80-as évek végén alkottak nekem két kedvenc albumot (Doomsday, No Place), azután a ’90-es évektől egyre inkább eltávolodtunk egymástól: majdnem húsz évig nem igazán értettem, nem szerettem, amit csináltak. A 2010-es évek közepén, az önmagukról elnevezett albumuk idején éreztem először, hogy talán már nem útkeresés, hanem valamiféle „visszarendeződés” történik, de a modern hangzásokkal kísérletező Flotsam and Jetsam lemez sem talált igazán utat hozzám. Az évtized végén a beszédes című The End of Chaos mind hangzásában, mind stílusában, mind vizuálisan egyfajta visszatérés volt a legendás debüt, a Doomsday for the Deceiver világához: ismét erős power/thrash témák születtek, a borítón pedig újra megjelent Flotzilla, a Doomsday címadó nótájának „igazságosztó” szörnye. Ezen az albumon kezdtek Jacob Hansennel dolgozni, és kialakult a 21. századi Flotsam hangzása. Ez a korszak ez idáig három albumot foglalt magába: a The End után a Blood in the Water, majd az I Am the Weapon következett – mind erős darabok. A Rats in the Temple ezt a trilógiát bővíti ki, és már az első percekben egyértelművé válik, hogy a Flotsam nem csupán tovább építi ezt az univerzumot, hanem új intenzitást is lehel belé. A hangszerelés színesebb, ötletesebb, a sound pedig friss és pattogós. A produceri feladatokat ezúttal Ken Mary vette kézbe, aki nemcsak dobos, hanem saját stúdióval rendelkező hangmérnök és dalszerző partner is – a korábbi albumok sávjait is ő rögzítette. A dalok thrash metalos éle határozottabb, mint az előző lemezeken, a power metalos, epikus dallamosság ezúttal háttérbe húzódik, de a refrénekre továbbra is legalább annyi figyelmet fordítottak, mint korábban. A hangszerelésben különösen jól működnek a szimfonikus és elektronikus padek: nem tolakodnak, csak szépen kitöltik a teret, és modern fényt vetnek a hagyományos Flotsam‑hangzásra. Ez is Mary munkája egyébként. Az ének erős, a dobmunka pazar, Gilbert és Conley szólói pedig továbbra is technikásak és virtuózak, ugyanakkor nem öncélúak: minden futam a dalokat szolgálja. Az album általános hangulatából talán csak az utolsó négy dal lóg ki. Mintha ezek egy különálló, rövidebb B oldalt képviselnének: dallamosabbak, levegősebbek, és közelebb állnak a Blood in the Water világához – vagy akár az Anthrax újabb, melodikusabb korszakához. Erre az érzésre a Her Blood Your Pain erősít rá, amelyben a zenekar megmutatja, hogy a melodikus feszültségből is tud erőt kovácsolni. Az album első kilenc tétele erősen thrash‑centrikus, és ez a műfaj alapvetően rövid formátumokra épül, vagyis a csaknem egyórás teljes játékidő hosszú – de azt gondolom, hogy a „B oldalas” nóták nélkül kicsit szegényebb lenne az anyag. A Her Blood legalábbis hiányozna, egymagában viszont kakukktojás lenne a lemezen. A thrash metalos „oldal” végig fókuszált, intenzív és hatásos; talán csak a legfeszesebb tételeket – a Damnation/Absolution párost, valamint a címadót – érzem ebből az erős mezőnyből is kiemelkedőnek. Nem ez az első Flotsam-lemez, aminél az az érzésem, hogy a Metal Church – illetve Vanderhoof – jó ideje pont egy ilyen albumot szeretne megírni, de ez még úgy sem jött össze igazán, hogy Ken Maryt „kikölcsönözték”. A Rats jó lemez, sőt azt hiszem, a Flotzilla visszatérése óta megjelent anyagok legerősebbike: feszes, dühös, modern és minden részletében tudatos. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy Gilberték nem nosztalgiából tértek vissza a gyökereikhez, hanem azért, mert ott tudnak a legnagyobbat ütni. × × × „A Flotsam & Jetsam az utóbbi tíz évben nem tudott hibázni. Most sem, a Rats in the Temple iskolapéldája lehetne annak, hogy hogyan kell 2026-ban gyilkosan feszes, azonnal megjegyezhető dallamoktól sem mentes, hagyománytisztelő, ugyanakkor kifejezetten izgalmas thrash metalt játszani.” – Gyuricza Ferenc / 9 „Különösebben nem villanyoz már fel ez a zene, de a veteránok bemutatnak egy-két thrash/speed-gránátot az új albumon. A terjedelemből lehetett volna faragni. Nem olyan erős az anyag, hogy indokolt lenne a közel egyórás tartam.” – Milán Péter / 7

9
GYF
8
GYM
7
GYZ
8
KD
9
KF
7
MP
6
PJ
8
SP
8
UN
7
VS
9
GYF
8
GYM
7
GYZ
8
KD
9
KF
7
MP
6
PJ
8
SP
8
UN
7
VS

LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.

Hallgasd meg a zenekar Spotify-oldalán!

megtekintés     »     flotsam and jetsam

— hirdetés —
IRONFEST OPEN AIR – Ohmbachsee – 2. nap
A pénteki program az előző napihoz képest kicsit korábban, már fél négykor elkezdődött, és rögtön egy egész kellemes meglepetéssel szolgált. A svéd The Devil Wears Nada neve ugyan maga az ön-lábonlövés (sok jót előzetesen emiatt nem is reméltünk tőlük), azonban a pofátlan... beszámoló

IRONFEST OPEN AIR – Ohmbachsee – 2. nap

A pénteki program az előző napihoz képest kicsit korábban, már fél négykor elkezdődött, és rögtön egy egész kellemes meglepetéssel szolgált. A svéd The Devil Wears Nada neve ugyan maga az ön-lábonlövés (sok jót előzetesen emiatt nem is reméltünk tőlük), azonban a pofátlan...

beszámoló

RUSSIAN CIRCLES: Nine
Közel 20 évnyi közös zenélést követően, a kilencedik nagylemezhez érve aligha lehet reális elvárás egy zenekarral szemben, hogy meghökkentsenek vagy megváltoztassák a róluk kialakult képet. A chicagói Russian Circles pedig nem is tett mást, mint pontosan azt hozta, amit érdemes e... kritika

RUSSIAN CIRCLES:
Nine

Közel 20 évnyi közös zenélést követően, a kilencedik nagylemezhez érve aligha lehet reális elvárás egy zenekarral szemben, hogy meghökkentsenek vagy megváltoztassák a róluk kialakult képet. A chicagói Russian Circles pedig nem is tett mást, mint pontosan azt hozta, amit érdemes e...

kritika

TYGERS OF PAN TANG: Electrifyed
A brit heavy metal történetében jó néhány olyan makacs zenekar van, amely következetesen kitart a saját identitása mellett. A Tygers Of Pan Tang ezek között is különleges helyet foglal el: a NWOBHM hajnalán három olyan albumot adott a műfajnak, amelyek megmutatták, hogy a brit heavy... kritika

TYGERS OF PAN TANG:
Electrifyed

A brit heavy metal történetében jó néhány olyan makacs zenekar van, amely következetesen kitart a saját identitása mellett. A Tygers Of Pan Tang ezek között is különleges helyet foglal el: a NWOBHM hajnalán három olyan albumot adott a műfajnak, amelyek megmutatták, hogy a brit heavy...

kritika

JESS BY THE LAKE: Human
A szóban forgó Jess nem más, mint Jasmin Lempinen, aki a kb. 15 évvel ezelőtti okkult/retro rock-hullám egyik figyelemreméltó zenekara, a Jess And The Ancient Ones énekesnője volt 2025-ig. A zenekar több remek albumot, EP-t jelentetett meg, de a 2021-es Vertigo óta nem adtak ki semmit, l... kritika

JESS BY THE LAKE:
Human

A szóban forgó Jess nem más, mint Jasmin Lempinen, aki a kb. 15 évvel ezelőtti okkult/retro rock-hullám egyik figyelemreméltó zenekara, a Jess And The Ancient Ones énekesnője volt 2025-ig. A zenekar több remek albumot, EP-t jelentetett meg, de a 2021-es Vertigo óta nem adtak ki semmit, l...

kritika

»   az oldal tetejére       »   a címlapra


Underworld.hu
© Posta János
v6.95