THE MEFFS: Business

A nyár zenéje számomra a punk volt. A régi nagyok (PIL, Sex Pistols, The Damned) és az új felfedezések (Sodakill, Karen Dió) koncertjei azt eredményezték, hogy egyrészt leporoltam lemezgyűjteményemnek ezt a szekcióját, másrészt elkezdtem vadászni is ezekre a friss zenékre. Így került a látóterembe ez az essexi duó is, a The Meffs, amiért örök hála a főszerkesztőnknek! Van most az utóbbi időkben egy erős trend. Egyrészt rengeteg banda kezd duó felállásban játszani, legtöbbször (sajnos) a basszusgitárt elhagyva, másrészt talán soha ennyi nő nem volt a punkszíntéren. Igaz lehet csak én nem figyeltem ennyire oda, de most bárhová nézek „csajpunkot” látok, és nem csak külföldön, de nálunk is. (Lásd még Riot! Women from The Hungarian Wasteland című kiadványok!) Visszatérve a The Meffsre, a banda abszolút megfelel az aktuális trendnek, bár a Lily Hopkins (gitár, ének) és Lewis Copsey (dob, vokál) alkotta duó zenéjére sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy divatpunk. Amit ebben a tizenegy dalos csokorban kapunk, az igazi nyers, kicsit HC-alapú angol DIY punk. Alig 1-2 perces dalok, tele energiával, dühvel, erős társadalomkritikával. A csapat már eddig is elég szép sikereket ért el, de ez az album mindenképp szintlépés lesz a karrierükben. Egyrészt új, nagyobb kiadóhoz kerültek (magam is meglepődtem, hogy a Frontiersnek van egy brandje ahol pl. punk bandákkal foglalkoznak), másrészt szakítva az eddigi abszolút punkarc producerrel (Frank Turner) ezúttal Dan Wellerel dolgoztak, akit inkább a metalalbumokról ismerhettünk eddig (Enter Shikari, Bury Tomorrow). Ez azt eredményezte, hogy az eddigi valóban zsigeri punkzenéjükbe becsúszott egy vastagabb gitársound is, és a súlyos sivatagi riffekről néha a Fugazi vagy Queens of the Stone Age jut eszembe vagy épp a hazai Stone Sober. A tizenegy dal alig 25 perc, és ez így van jól, ebből a zenéből pont így, pont ennyi kell, tökéletesek az arányok. Így is hemzseg a lemez a jobbnál jobb daloktól: a Where Did It All Go Wrong? és a So Modern az L7-t juttatja eszembe, a Law vagy a Business a Jingo de Lunchot. Tippem, hogy ez utóbbi lesz majd a húzódal is lemezről, úgy a tempója, mint a szövege azonnal elkap. Nagy kedvenc még a félperces Fight, ami egy brutál HC-zúzás, vagy az album záró Like Gravity, ami a nagyobb terjedelmű sivatagi vonalat képviseli. Ha esetleg láttad a Szigeten a Sodakill vagy a Lambini Girls buliját, akkor a The Meffs is a te zenéd lesz, érdemes ráfülelni. Én meg kutatom tovább a punkcsajokat, hátha találok még ilyen kincseket. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. októberi számából.

megtekintés     »     the meffs