GREEN LUNG: Necropolitan

Összességében negyedik, a Nuclear Blast égisze alatt pedig második albuma a Necropolitan a londoni Green Lung zenekarnak. Ahogy korábban, úgy most is hideglelős, boszorkányos, okkult és folk horror ihletésű szövegvilággal megáldott, doomos-retrós hard rock / protometalban utaznak, amiben az alapvetés korai Black Sabbath mellett több más hatást is nyakon csíphetünk. Eleve markáns, a gitárral lényegében azonos fajsúlyú, vaskos hammondos szőnyegezést terítenek a zakatolós doom rock riffelés alá (az orgonista John Wright nagyon jókat játszik, a szólói is kimondottan élvezetesek), ami a klasszikus Purple/Heep-éra befolyásáról is tanúskodik. A frontember Tom Templar jobbára magas fekvésű, kissé nazális hangja jócskán hajaz a fiatal Ozzyra – azonban nemcsak rá, hanem a kultikus brit Pagan Altar 2015-ben elhunyt eredeti énekesére, Terry Jonesra is. Nem mellesleg, a Pagan Altarral a hangulatteremtés módja és a dallamvilág terén is mutatkoznak rokon vonások – hiába, a szigetország doomközeli undergrundjában az a zenekar bizony gyakorlatilag megkerülhetetlen befolyással bírt, illetve bír a mai napig is. A Necropolitan a maga 41 percnyi kilenc trackjével egyértelműen az old school albumhosszúságot lövi be, és – amint az iméntiekből kitűnik – zenei irányultsága is mélyen a múltban, jelesül főként a ’70-es évek első felében gyökerezik. Ugyanakkor a megszólalás, bár hagyománytisztelő alapokon áll, mégis egyértelműen mai, köszönhetően Tom Dalgety produceri tevékenységének. Meleg tónusú, vaskos, organikus a sound, ami ezzel együtt a részleteket sem mossa össze – pont jól illik ehhez a fajta muzsikához. Jó dalok nélkül persze mindez nem sokat érne, ám szerencsére a korong ezeknek sincs híján. Az Alostrael (Be My Babalon), az Ozymondias, az Evil In This House vagy a zseniális című Black Magick Radio mind klassz, feelinges nóták – utóbbi pedig arra is példa egyúttal, hogy félelmetes-ijesztgetős szövegvilág ide vagy oda, azért a brigád az öniróniának sincs híján. Ízig-vérig időgépes hangulatú, kivitelezésében azonban kétségkívül mai produkció a Necropolitan, aminek sava-borsát a valóban különleges, pókhálós-penészvirágos atmoszféra adja. A közelgő, nyirkos-dohos őszi estékre kiváló hallgatnivaló lesz. x x x „Okkultra hangolt vastag, analóg érzetű vintage heavy rock, egyszerre épít a ’70-es évek brit hard rock zenéire és a modern rockhangzásra, mintha a Purple és a Sabbath nyomná élőben a Ghost cuccán. Egyik korábbi albumuk sem fogott meg így.” – Kánya Ferenc / 9 „Bírom a vintage rock bandákat, a Green Lung pedig egyértelműen a jobbak közül való. A Necropolitan pedig az az album, amely megmutatja, hogyan kell (vagy lehet) a XXI. században nagyvonalúan, kellő tisztelettel, ízléssel XX. századi zenét játszani.” – Gyuricza Ferenc / 8

Hallgasd meg a zenekar Bandcamp-oldalán!

megtekintés     »     green lung