Koncertajánló:
10.10. Xandria
10.10. Alzhagoth
10.13. IFFERNET
facebook
instagram
mastodon
bluesky

CORELEONI: Generection

6

2026. 09. 11. 05:53   »   kritika

szöveg: Gyuricza Ferenc   
»   kiadó: Reigning Phoenix Music

Nehéz önálló identitásként értelmezni azt a CoreLeoni zenekart, amelyről születésekor kimondták már: bizony azért jött létre, mert a csapat szellemi vezetője, bizonyos Leo Leoni vágyott arra, hogy felélessze, és újra felvegye a koncertrepertoárba anyazenekara, a Gotthard régen vagy csak ritkán játszott klasszikus dalait. Ennek megfelelően az első két CoreLeoni-album zömében újraértelmezett (modernizált) Gotthard-dalokat tartalmazott Ronnie Romero énekével, s csak a 2022-es harmadik nagylemez hozta meg a koncepcióváltást, azt már új szerzeményekkel pakolták tele, Gotthard-dalok így csupán a bónusz-CD-re fértek fel. Ráadásul addigra az eredeti tagság is jelentősen lecserélődött, az eredeti társak közül csak a gitáros Igor Gianola maradt Leoni mellett, bár a zenei irányvonal ezzel együtt sem változott. A negyedik album a harmadik nagylemez koncepcióját viszi tovább, tehát többségében ezúttal is új dalokat kapunk a CoreLeonitól, melyeket egy értő fül viszonylag könnyen tud a Gotthard-életműhöz kapcsolni. A Sex on the Beach például simán szerepelhetett volna az ősrégi Gotthard-albumokon (az 1993-as, Dial Hard című, kettes számú nagylemezen hallhatóak ilyen jellegű dalok), a Don’t Tell Me főtémája egy az egyben az ősrégi Make My Day hangulatát idézi, nem is beszélve a zongorával nyitó, majd bombasztikussá terebélyesedő Believe-ről, ami abszolút passzolna a Gotthard-balladák sorába is. Ezek alapján a borzalmas címmel ellátott négyes számú CoreLeoni-sorlemez akár jónak is tűnhet, de sajnos nem az. Egyszerűen azért nem, mert tele klisés (Rock ’N’ Roll Rebel) vagy ezerszer hallott, s ezáltal unalomig ismert megoldásokkal (Generation Rock), a műfaj (részben éppen Leoni nevéhez köthető) paneljeivel. A pozitívumként említett dalokon, valamint az abszolút unikális, s számomra az egyedüli valóban kellemes meglepetést okozó Yearning című szerzeményen túl egy olyan új témát (Howling at the Moon) tudnék még említeni, ami felfelé lóg ki a középszerűségből, erről viszont azt érdemes tudni, hogy az alapötlete a ’90-es évtized legelejéről származik, az énekdallamát pedig egy bizonyos Steve Lee alkotta meg. A dalt Leoni és társai akkor azonban nem találták elég jónak, ezért évtizedekre fiókba került, s most értékmentésre hivatkozva vették elő újra. Sokatmondó tény, hogy ami harmincegynehány éve még nem ütötte át az ingerküszöböt, azt sorolhatjuk most egy új album erősebb témái közé… Az albumon szereplő Vision szintén a Gotthard-örökség része, ez a dal azonban egy fel- vagy inkább átdolgozás, hiszen az eredetije fellelhető az 1998-as Open albumon. Ez az újabb verzió a CoreLeoni koncepciója szerint modernebb, harapósabb, fémesebb, illetve sötétebb hangulatot öltött. Talán egy kicsit még „európaibbá” is vált, de jobb biztosan nem lett. Mindemellett Steve Lee gördülékenyen könnyed, elegáns stílusának emlékével hallgatni az aktuális CoreLeoni-énekes, Eugent Bushpepa erőlködését, na az meg egyenesen illúzióromboló. De még ennél is lesújtóbb az album bónuszdala, az eredetileg egy amerikai funk rock zenekar, a Labelle által előadott, ám sokak számára vélhetően a Moulin Rouge című film betétdalaként ismertté vált – s ott Christina Aguilera, Mya, Pink és Lil’Kim által énekelt – Lady Marmalade kínosan erőltetett átdolgozása, ami jelentősen ront a korong amúgy sem túl jó megítélésén. Gotthard-rajongóként annak idején magam is üdvözöltem a CoreLeoni létrejöttét, s az első két album viszonylag gyakran megfordult a lejátszómban. Ma azonban úgy érzem – s ebben a Generection még inkább megerősített –, hogy ez egy felesleges projekt, a Gotthardban azzal együtt is sokkal több a kraft, hogy az a zenekar szép lassan „megöregurasodott”. x x x „Leo Leoni saját Gotthard‑örökségének rock’n’rollos, vintage‑hard rockos ünneplése modern hangzással, de teljesen old‑school attitűddel. Meggyőzően szól, de nem az én zeném így sem.” – Kánya Ferenc / 7 „Minél tovább hallgatom, annál fáradtabbnak érződik – vagy én miatta. Van benne tökösség, meg tud dörrenni, de akkor is konstans kliséhalmozás. Mégsem tudok rá ennél kevesebbet adni, fene se érti…” – Uzseka Norbert / 6

6
GYF
7
GYM
7
GYZ
7
KD
7
KF
6
MP
6
PJ
7
SP
6
UN
6
VS
6
GYF
7
GYM
7
GYZ
7
KD
7
KF
6
MP
6
PJ
7
SP
6
UN
6
VS

TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.

Hallgasd meg a zenekar Spotify-oldalán!

megtekintés     »     coreleoni

— hirdetés —
HELL-BORN: VII
Az 1996-ban alakult Hell-Born a lengyel black/death metal-színtér tapasztalt veteránjaiból áll. Konkrétan Les és Baal Ravenlock, a két régi tag, a Behemothban is játszott, de a Damnation death metalját is erősítették és erősítik ma is. Nem követtem lemezről lemezre a Hell-Born mű... kritika

HELL-BORN:
VII

Az 1996-ban alakult Hell-Born a lengyel black/death metal-színtér tapasztalt veteránjaiból áll. Konkrétan Les és Baal Ravenlock, a két régi tag, a Behemothban is játszott, de a Damnation death metalját is erősítették és erősítik ma is. Nem követtem lemezről lemezre a Hell-Born mű...

kritika

WOLFBRIGADE: Howl From Underground
A Wolfbrigade mára intézménnyé vált a szenvedélyes, sodró crust punkban, és életművük nélkül elmesélhetetlen lenne a műfaj kilencvenes évekbeli fejezete. A zenekar büszkén és hatásos dalokkal vitte tovább azt a fáklyát, amit a Totalitär, a Skitsystem, a Driller Killer, a Disf... kritika

WOLFBRIGADE:
Howl From Underground

A Wolfbrigade mára intézménnyé vált a szenvedélyes, sodró crust punkban, és életművük nélkül elmesélhetetlen lenne a műfaj kilencvenes évekbeli fejezete. A zenekar büszkén és hatásos dalokkal vitte tovább azt a fáklyát, amit a Totalitär, a Skitsystem, a Driller Killer, a Disf...

kritika

RAM: Against
Ha úgy tetszik, mondhatjuk akár, hogy a misztikus hetes szám jegyében született meg a harapós, sallangmentes old school heavy metalt művelő svéd Ram legújabb albuma. No, olyan nagy dologra azért nem kell gondolni, de az mindenesetre kicsit vicces, hogy a göteborgiak Against címet viselÅ... kritika

RAM:
Against

Ha úgy tetszik, mondhatjuk akár, hogy a misztikus hetes szám jegyében született meg a harapós, sallangmentes old school heavy metalt művelő svéd Ram legújabb albuma. No, olyan nagy dologra azért nem kell gondolni, de az mindenesetre kicsit vicces, hogy a göteborgiak Against címet viselÅ...

kritika

GRAVEYARD: Fever
A svéd Graveyard idén két évtizedes eddigi pályájának már rögtön az elején egyik éllovasává vált az undergroundban gyorsan felfutó blues-rock, pszichedelikus rock, ős-hard rock alapú retrospektív irányzatnak. A késői ’60-as, korai ’70-es évek nagyjai, tehát a Cream, a Le... kritika

GRAVEYARD:
Fever

A svéd Graveyard idén két évtizedes eddigi pályájának már rögtön az elején egyik éllovasává vált az undergroundban gyorsan felfutó blues-rock, pszichedelikus rock, ős-hard rock alapú retrospektív irányzatnak. A késői ’60-as, korai ’70-es évek nagyjai, tehát a Cream, a Le...

kritika

»   az oldal tetejére       »   a címlapra


Underworld.hu
© Posta János
v6.1004