UNCLE ACID & THE DEADBEATS: Shapes Of Midnight

Az egyik „legprotóbb” protozenekar a színtéren a 2009-ben Cambridge-ben alakult Uncle Acid & The Deadbeats. Mint bizonyára néhányan emlékeznek rá, kb. tizenöt évvel ezelőtt az underground kiismerhetetlen mozgásai útnak indítottak egy retro-rock hullámot, amely számos kitűnő zenekart hozott felszínre. Azóta lecsillapodott ez a trend, de az életrevaló zenekarok azóta is aktívak, mint az egyik „túlélő”, jelen tárgyunk, az Uncle Acid & The Deadbeats. Ha rátekintünk a diszkográfiára, megnézzük a lemezborítókat, mintha egészen a '70-es évekig repülnénk vissza; a tipográfia, a grafikai elemek, a fotók, az egész vizuális hangulat azt az érát eleveníti fel. A felelevenítés jó szó, mivel a legjobb csapatok nem pusztán lemásolták a régi hangzást és zenei elemeket, hanem átültették a mába a kedvelt hangzásvilágot. Másképp nincs is értelme. Úgy vélem, ez az angol csapat ezt mindig jó érzékkel valósította meg. Shapes Of Midnight címmel jelenik meg hamarosan a brit ötös hetedik nagylemeze, és nehéz lenne nem megállapítani, hogy a csapatban forrponton vannak az energiák, még véletlenül sem arról van szó, hogy egy csapatnyi ember elmerül a múlt zenéjének passzív regenerálásában. Ha átlátunk a pszichedelikus ködfelhőn, a vintage-hangzáson, a brutál-őszinte analóg-produkción, a régiesnek ható összképen, világosan hallhatjuk egyfelől a lemez egészén végighullámzó kreativitást, a játék szeretetét, valamint az erőt, amit ezek a dalok magukból árasztanak. Az „áraszt” kifejezés megfelelő lehet, ugyanis nagyon erős atmoszférával rendelkezik a Shapes Of Midnight anyaga. Ha elsőre nem feltétlenül, második, harmadik alkalommal „le fog esni”, hogy dalszerzés terén komoly színvonalat mutatnak fel az angolok. Emelett a hangulatteremtés, -építés is fontos része az eszközparknak. Mint megtudtam, a lemezt részint Edgar Allan Poe klasszikusa, a Vörös halál álarca inspirálta. Vagyis a horrorhangulat, ami mindig is része volt ennek a csapatnak és tágabban az egész retro/okkult rock-vonalnak, az új albumon is jelen van. A kísérteties ódon billentyűsök, mint be-bekúszó hangulati elemek egy-egy olasz horrorfilm sötét, baljós világát is felidézik. Az atmoszféra felkeltése az egyik oldalról képezi az Uncle Acid & The Deadbeats zenéjének támasztékát, a másik a remek hangszeres játék, a masszív dobok, az izzó gitározás, a kissé nazálisnak tűnő, ám karakteres ének, valamint a be-beszűrődő stílusjegyek arányos alkalmazása. Ennek megfelelően a heavy metal mellett retropop-ízekre is felfigyelhetünk, lásd, halld: Psycho On The Loose. Hangulatos szám az I Won't Sleep ('til You're Gone) is, egy Thin Lizzy-hatású primordiális rock/metal-darab. Ezúttal egy összefogottabb, kompaktabb albummal jelentkezett az angol gárda a tőlük ismert igényességgel, zenei tűzzel, ötletességgel. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. szeptemberi számából.

megtekintés     »     UNCLE ACID & THE DEADBEATS