DEVIL MASTER: Bloody Dreams

Philadelphiában az elmúlt években egy önálló szubkultúra szerveződött azzal a céllal, hogy a japán hardcore/punk nyolcvanas éveket megidéző, borzongató, erőszakos vonalát – olyan zenekarok hatásából kiindulva, mint a G.I.S.M., a Zouo vagy a Gastunk – a saját képükre formálhassák friss zenekarok, ebben pedig már a kezdetektől fogva élen jár a Devil Master. A Relapse szárnyai alatt ténykedő zenekar szoros együttműködésben van olyan más, nem kevésbé szerethető helyi zenekarokkal, mint a Zorn vagy a Cape of Bats, és a közös zenélések és dalszerzések mind ugyanabba az irányba fújják a szelet: a black metal hangközeit és fenyegető atmoszféráját keverik d-beates lüktetéssel, tisztán szóló gitárokkal, heavy metalos tekerésekkel és végtelenül szórakoztató, gótikus színezetű, rövid dalokkal. A Devil Master hangzása ilyen értelemben kiszámítható és homogén, viszont ebben a műfaji keretben még így is az teszi igazán szórakoztatóvá a zenekart, hogy minden lemezük egy kicsit eltér a többitől: a tábla áll, a játékosok meg mozognak rajta, és a Bloody Dreams, a nemrég Budapesten járt zenekar harmadik nagylemeze, rövidebb, tömörebb elődeinél, de zeneileg mégis többet ad most a történetmesélés erejére. A narratív és hangulatfokozó közbevetéseken túl az alig félórás lemez meglepően gazdagon van hangszerelve, és a mellotron vagy a fuvola használata is mindig a legjobb érzékkel fokozza az analóg bájú dalok sodrását. A Devil Master ilyen értelemben végig játszik a fogékony hallgató figyelmével, és miközben zeneileg nagyon zárt rendszerben alkot, ez a kiszámíthatóság mindig háttérbe szorul annak köszönhetően, hogy a lemezen belül az egyes arányok eltolódása mennyire változatossá teszi a kiadványt. Persze minden korábban említett műfaji elemnek megvan a maga helye, a klasszikus galoppozások, a d-beatesen pumpáló ütemek, az effektekkel eltorzított gitárbontások sosem hivalkodóbbak annál, mint amit a lemez megkíván, és ettől a Devil Master sosem válik bazárivá, miközben mindvégig képes szórakoztatni. A Bloody Dreams a megbízható folytatások sorát erősíti, és megérte rá négy évet várni. Ha most ismered meg a zenekart, és tetszeni fog az összhatás, az előző lemezekben sem fogsz csalódni. Ha pedig általánosságban szereted az extrémzene azon vonulatát, ami a nyolcvanas évek hatásait merevíti ki egy időtlen, bizarr műfaji eleggyé, akkor jó eséllyel sajnálni fogod, hogy (ismét) lemaradtál a zenekar budapesti koncertjéről, mert a Devil Master egy dolgot tud csinálni, de azt pokoli jól teszi, és ebben a finn Arnaut Pavlén kívül nincs is érdemi kihívója a nagyvilágban. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. októberi számából.

megtekintés     »     devil master