2026. 09. 21. 07:03 » kritika
szöveg: Milán Péter
» kiadó: Amor Fati
Vannak csapatok, amelyek szinte már művészi, „artisztikus” szintre emelik a színtiszta zajjá transzformált metalt. Tán nem kell mondanom, hogy a metalt annak legextrémebb, minden határt átlépő valóságában kell tekinteni, ahol nincs konvenció, nincs szabály, hacsak nem az, hogy a zajförgetegnek mindenen át kell törnie. Az éppen tíz év óta aktív német Hadopelagyal e vezérelvek mentén alkot. Érdekesség, hogy e pusztító black/death-formáció fő alakja, énekes-gitáros-szövegírója nő (Hekla), míg bizonyos Augur a dobos teendőit látja el. Érdemes hangsúlyozni, hogy a metalnak egy speciális területén tartózkodunk, s meggyőződésem, hogy edzett fül, bizonyos hallás szükségeltetik ahhoz, hogy valaki képes legyen eligazodni, hogy egy-egy ilyen produkción mikor mi történik. A feladat nem egyszerű. A Hadopelagyal két korábbi albuma (Nereidean Seismic End – 2022, Haematophoryktos – 2025) és a köztes kiadványok alaposan feladták a leckét, s a zenei hadjárat az enigmatikus című Zalmatic Necroichorion EP-n folytatódik tovább. Sok efféle csapat, miként ez a duó is, olyan zajos gitárokkal, basszussal dolgozik, hogy valójában zajtextúrákat vonultat fel, legalábbis a fül számára egyrészt először egy kvázihomogén masszaként jelenik meg a riffek szőttese, másrészt idővel és némi energiaráfordítással szinte magától megkezdődik az egyes részletek elkülönítése, értelmezése. Például a korbácsszerű gitárszóló a Tombwake Liturgeia tételében. Az egész zajfolyam hullámzik, pulzál, lüktet, alakul, formálódik a füleinket ostrmolván, amibe beletartozik, hogy megkülönböztethetünk tisztábbnak tetsző részeket, és olyan szegmenseket, amikor a hangkép elmosódottabbnak látszik, a hangszövevényekből egyre több szál tűnik felfesleni, szétfoszlani. Majd hirtelen beáll a csend, ami felér egy újabb kalapácsütéssel. A duó nem ismeri az olyan kifejezéseket, hogy „kímélet”, „lecsendesedés”, „tűzszünet”, tehát a hangok szönyegbombázása közepette kell megtalálnunk a harmóniát – más lehetőség nincs, mert az emberi torokból, s a hangszerekből egyaránt harci zajok morajlanak, áramlanak felénk. Nincs kilátás a megfékezésükre... LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. októberi számából.
megtekintés » hadopelagyal
HELL-BORN:
VII
Az 1996-ban alakult Hell-Born a lengyel black/death metal-színtér tapasztalt veteránjaiból áll. Konkrétan Les és Baal Ravenlock, a két régi tag, a Behemothban is játszott, de a Damnation death metalját is erősítették és erősítik ma is. Nem követtem lemezről lemezre a Hell-Born mű...
kritika
WOLFBRIGADE:
Howl From Underground
A Wolfbrigade mára intézménnyé vált a szenvedélyes, sodró crust punkban, és életművük nélkül elmesélhetetlen lenne a műfaj kilencvenes évekbeli fejezete. A zenekar büszkén és hatásos dalokkal vitte tovább azt a fáklyát, amit a Totalitär, a Skitsystem, a Driller Killer, a Disf...
kritika
RAM:
Against
Ha úgy tetszik, mondhatjuk akár, hogy a misztikus hetes szám jegyében született meg a harapós, sallangmentes old school heavy metalt művelő svéd Ram legújabb albuma. No, olyan nagy dologra azért nem kell gondolni, de az mindenesetre kicsit vicces, hogy a göteborgiak Against címet viselÅ...
kritika
GRAVEYARD:
Fever
A svéd Graveyard idén két évtizedes eddigi pályájának már rögtön az elején egyik éllovasává vált az undergroundban gyorsan felfutó blues-rock, pszichedelikus rock, ős-hard rock alapú retrospektív irányzatnak. A késői ’60-as, korai ’70-es évek nagyjai, tehát a Cream, a Le...
kritika