DEATHCULT: Cult Of The Dog

Éppen húsz évvel ezelőtt alakult Bergenben a Deathcult, mely csapat idén ősszel adja ki visszatérő albumát. Nem hajtották túl az aktivitást, mivel a Cult Of The Dog a harmadik nagylemez. Lehet, hogy ennek is van szerepe abban, hogy ma is energikusak, cseppet sem higgadtak le. Nagyjából tíz évente izzadt ki magából egy albumot a norvég alakulat, az előző, a Cult Of The Goat 2017-es keltezésű. Annak idején hallottam, ahogyan a Cult Of The Dragon debütlemezt is, de nem hagytak bennem mély nyomot. A legismertebb tag Hoest, a Taake mindenese, aki a Deathcultban basszusozik. A közel 45 perces Cult Of The Dog szinte végig támadó jellegű anyag, annyi bizonyos, hogy ez nem szofisztikált black metal. A hangzást nem akarta szétmaszatolni a csapat, az agresszív él magukban a riffekben, a szélsebes tempókban és a vad acsarkodásokban (ének) testesül meg, de a produkció átlátható, nem folynak össze a hangszerek. A black metalt a durvulás felől megközelítő Deathcult lemezén számos olyan elemet, riffet, gitártémát találtam, amelyek túl közel állnak nevesebb, komolyabb nívót képviselő bandák egyes számaihoz, ötleteihez (pl. Mayhem), s a darálások, cséphadarások közepette csak elvétve bukkantam néhány jobb témára, alkalmasint dallamosabb részletre. A záró Imperium Satana erősebb tétel a többinél, de összességében nyugodtan nevezhetjük mezei stílusgyakorlatnak a Deathcult anyagát. Jött és ment. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. októberi számából.

megtekintés     »     deathcult