2026. 10. 02. 06:12 » kritika
szöveg: Milán Péter
» kiadó: 20 Buck Spin
Kanadában létezik egy színtér, amely nagyon magasan kvalifikált zenészeket tömörít. Olyan csapatok tagjairól van szó, mint a Chthe'ilist (jöhetne már egy új album), a Beyond Creation, a Tomb Mold és mások. E zenészek kis túlzással az extrém metal professzorai, akik elképesztő hangszeres parádékat mutatnak be a lemezeken, s némelyik produktum bizony az öncélúság vékony vonalán táncol. Dissimulator néven 2021 óta működik egy csapat (mindhárman tagjai az imént említett Chthe'ilistnek is), mely egy Warped című demóval mutatkozott be, majd 2024-ben érkezett a Lower Form Resistance debütalbum. Közel három év után megérkezett a folytatás. Ha létezik extrém zene, akkor amit az Artifice Dissolves bő háromnegyed órájában hallunk, kétségkívül az. Nem olyan szokványos dolgok miatt, hogy „pusztító”, szélvészgyors”, vagy elmerül a disszonanciákban, hanem azért, mert sokszor szinte átláthatatlanul szövevényes. Mintha a death/thrash metal, amit a kanadai trió játszik, a kerete lenne egy kimagasló színvonalú hangszertechnikai bemutatónak. Az efféle lemezek, amelyek dalonként riffek, váltások százait vonultatják fel, sokszor fárasztanak, de a Dissimulator új albuma hallgatásról hallgatásra vonzóbbá, és valahogy befogadhatóbbá is válik. Nem mintha könnyebb lenne kiigazodni rajta, inkább az lehet a dolog nyitja, hogy Claude Leduc gitáros/énekes remek riffek, riff-füzérek sokaságát játssza, amelyek egymásutánja vitán felül megkóstolja a hallójáratokat és az idegeket, az ember nem győz csodálkozni, milyen szinten lehet kezelni a hangszereket. Természetesen a Philipp Boucher-dobos/Antoine Daigneault-bőgős felállású ritmusszekció is kimagaslóan teljesít. Olyan az Artifice Dissolves anyaga, mintha összegyúrnánk a Coroner lemezeit, a Mekong Deltát, a Cynic Focusát és magasabb energiaszintre emelnénk a kapott matériát. Néha egészen mániákusan facsarja a riffeket Leduc, ám érdekes módon e thrash/death-experimentalizmusok nem élvezhetetlenek, mivel a csapat játékából a dinamizmus, a lendület és a metalos erő sem hiányzik. Másképp fogalmazva: nem válik a zene steril, élettelen hanglabóratóriumi kísérletté. Őrült zenefolyam ez az album, nem kétséges, de aki képesnek érzi magát, hogy kibogozza a csapat által szőtt szálakat, különös élvezetben lehet része. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. októberi számából.
megtekintés » dissimulator
DISSIMULATOR:
Artifice Dissolves
Két évvel ezelőtt a kanadai Dissimulator az év egyik legszerethetőbb, okosan megírt thrash bemutatkozásával rukkolt elő. A Lower Form Resistance egy bátran vállalt szerelmeslevél volt a Voivod első időszakának címezve, egészen a Killing Technologyig bezárólag, így a fifikás, oko...
kritika
HELL-BORN:
VII
Az 1996-ban alakult Hell-Born a lengyel black/death metal-színtér tapasztalt veteránjaiból áll. Konkrétan Les és Baal Ravenlock, a két régi tag, a Behemothban is játszott, de a Damnation death metalját is erősítették és erősítik ma is. Nem követtem lemezről lemezre a Hell-Born mű...
kritika
WOLFBRIGADE:
Howl From Underground
A Wolfbrigade mára intézménnyé vált a szenvedélyes, sodró crust punkban, és életművük nélkül elmesélhetetlen lenne a műfaj kilencvenes évekbeli fejezete. A zenekar büszkén és hatásos dalokkal vitte tovább azt a fáklyát, amit a Totalitär, a Skitsystem, a Driller Killer, a Disf...
kritika
RAM:
Against
Ha úgy tetszik, mondhatjuk akár, hogy a misztikus hetes szám jegyében született meg a harapós, sallangmentes old school heavy metalt művelő svéd Ram legújabb albuma. No, olyan nagy dologra azért nem kell gondolni, de az mindenesetre kicsit vicces, hogy a göteborgiak Against címet viselÅ...
kritika