ATOMIC: Sátán Metál

Képzeld el, hogy volt egy olyan korszak alig néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a hosszú hajért és a szűk nadrágért simán kaptál egy gumibotozást szombat este a rendőröktől. Ha ennek ellenére mégis rocker voltál, mi több zenélni akartál, akkor sokszor csempészett vagy silány csehszlovák másolat hangszereken tudtál csak játszani, de az is bőven belefért, hogy a dobokat vödrökkel, fazekakkal helyettesítetted. Stúdióról, lemezről meg még a nagyok sem ábrándoztak, legtöbbször maradt az ócska Videoton magnó, ahogy leraktátok a próbaterem közepére, a felvett kazettára jó nagy betűvel ráírtátok, hogy „DEMO” és ezt próbáltátok terjeszteni fűnek, fának, de leginkább a haveroknak. No, ebben a közegben született 1983 környékén a miskolci Atomic zenekar, és a korai demóik jöttek most ki vinylen. A Sátán Metál eredetileg 1985–86 környékén készült, és bevallom nem emlékszem, meg volt-e ez anno kazettán, egyáltalán létezett-e, vagy csak az Atomkorszak volt az első hivatalos demójuk. Volt valami szörnyű minőségű koncertfelvételem tőlük, de szerintem az már későbbi volt, bár végül is mindegy, a fent taglaltak miatt minden felvétel kincset ért akkoriban, Szent Grálként hordoztuk körbe, ha bármi hasonlóhoz hozzájutottunk. Talán a korszak iránti nosztalgia szülte ezt a kiadványt, vagy egyszerűen csak megtalálta Tomi (Szilágyi Tamás – gitár, ének) a fiók mélyén az anyagot, és emléket akart állítani neki, de most újra átélhetjük ezeket az éveket. Igaz, nem újkeletű a dolog, az anyag már korábban is megjelent, 2019-ben stílszerűen kazettán (20 példányra limitálva, szóval igazi kincs!), aztán tavaly CD-n is, de most végre vinylen is polcra tehetjük. És hogy milyen a zene? Nehéz ezt megfogalmazni! Valójában ez nem is egy lemez, ez egy kordokumentum. Méltó mementója annak, milyen volt a magyar thrash metal a ’80-as évek közepén, amikor még a fent taglalt körülmények között játszottuk és hallgattuk ezt a zenét. Azt is elfogadom, hogy az avatalan fül azt kérdi, hogy mi ez a csörömpölés. Viszont nekünk, akik ott voltunk már ’87-88 környékén Miskolcon az Adyban vagy a Molnár Bélában (művelődési házak egyben kultikus koncerthelyszínek akkoriban), könnyet csal a szemünkbe, elveszett ifjúságunk lenyomata ez. Ráadásul több dal a nosztalgiafaktoron túl is megállja a helyét. Például a War, az Atomic vagy a Pontos légy kaszás mai füllel is emlékezetes témákat tartalmaz, és ha ezek a dalok egyszer rendes stúdióminőségben elkészülnének, simán oda lehetne tenni egy akkori Sodom-, Destruction- vagy Kreator-album mellé. Itt még domináns volt a teuton thrash hatása, de van venomos black metal (Atomkorszak, Death Metal), sőt még a korszak hazai punkzenéje is (Nem érdekel semmi). Ne feledjük, 1986-ot írunk, a fent említett bandáknak is épp hogy megjelent az első lemezük, és pont ezért annyira jelentős ez az album vagy demó, mert igenis a sötét Borsodban is volt már akkor egy banda, aki ki***rta a spanyolviaszt, és letett egy ilyen anyagot az asztalra. Pontot nem adok a lemezre, a fentiek miatt objektíven nem lehet ezt az anyagot értékelni, de ha érdeklődsz a korszak után, esetleg gyűjtöd a korabeli ritkaságokat, akkor feltétlenül csapj le rá! LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. októberi számából.

megtekintés     »     atomic