THE OCEAN: Solaris

Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám Lem Solarisa, mikor először olvastam. Nem teljesen értettem még akkor, kb. 12 éves fejjel, de lenyűgözött az élő óceán gondolata, és az, hogy vissza tudná hozni az elvesztett dolgokat, legyen az egy elhagyott játék az iskolában vagy az akkoriban elhunyt imádott nagyanyám. Hetekig, hónapokig játszottam a gondolattal, de utána is még hosszú évekig nem engedett a történet, többször olvastam a könyvet, láttam a filmeket. Ez a bevezető azért is fontos, mert az új lemez kapcsán most pont azt érzem, mint akkor, csak természetesen zenileg. Itt van az az élő, állandóan változó összetételű zenekar, a The Ocean, akik szinte megérzik mi az, amit ma szeretek a zenében, és manifesztálják egy csodálatos albumban. Mintha az óceán egy éjjel belenézett volna a fejembe és tudná, mennyire szeretem mostanában a posztmetalt, a nagyívű utaztató témáival, amire erősen hat a Pink Floyd progresszív, de soha nem túljátszott világa; tudja, hogy szeretem a nagyívű 10-12 perces dalokat, a sok egymásba folyó, de sosem tolakodó és öncélú témákkal; tudja, hogy mennyire szeretem a crossover zenéket, amikor két-három elsőre össze nem illő stílust egymásra zavarnak és valami csodálatosan egyedi jön ki belőle; tudja, hogy imádom a dobokat, az ütőhangszereket, minél többet annál jobb; vagy milyen közel áll hozzám az elektronikus zene, pláne ha az a tribal, experimental, vagy a psy trance köpeny alól bújik ki… Kb. ez a The Ocean új lemeze, ami annyira nagy hatással volt rám, hogy elsőre nem is tudtam megírni ezt a recenziót, kellett hozzá majd egy hónap és 20-30 meghallgatás, hogy minden réteget, minden hangulatot be tudjak fogadni. A tagcserékre, a zenekar jelenére, Robi Staps világára most nem fogok kitérni, olvasd el Bali Dávid kollégám kiváló interjúját a szeptemberi lapban. Pontosabban de, az új énekesekre muszáj! Enrico Tiberi az állandóságot hozza, hangja kicsit emlékeztet is Loicra, de az igazi nagy durranás egy énekesnő Lane Shi. Egy kínai multiinstrumentalista hölgyről van szó, aki valami csodálatos témákkal fűszerezi a dalokat, kvázi hangszerként használva a hangját. A Light Pollution gyönyörű példája ennek, mintha a Pink Floyd a Dark Side-os korszakukban elkezdene posztmetalt játszani. Tiberi és a Lane kettőse később is többször ezembe juttatták ezt a párhuzamot, de Crippled Black Phoenix fantasztikus utolsó albuma is jó példa ezekre. Ahogy Justin Greavesék is az utolsó albumon, úgy Staps is teljesen új világokat, hangszereket emelt be a zenébe. Hátborzongató ahogy az intróval öszekapcsolt Departure Song kalimbás, akusztikus gitáros, a Current 93 szelíd világát időző nyitánya kicsúcsosodik egy mennydörgő posztmetal-tételben. De ugyanezt az élményt hozza az album központi tétele a csodálatos, 18 perces Simulacra is. Az ősrajongókhoz szól a Belligerence, ez a dal inkább a kollektíva régi progmetalos világát hozza, csakúgy az Ultima Esperanza a Tool-os témáival. Végül a Milk of My Dreams az outroval összekapcsolt 9 perce az, ami engem teljesen elvarázsolt. Tudom, hogy ez a két elektronikus tétel nagyon meg fogja osztani a rajongókat, viszont számomra ez volt az, ami végképp a csúcsra repítette a lemezt. A recenzió elején említett tribal és trance hatások, itt már nem csak nyomokban vannak, ténylegesen erre építenek, és ebben nem kisebb név segít be nekik, mint Thorsten Quaeschning a Tangerine Dreamből. Csak a hazai Korai Örömhöz tudom hasonlítani azt a csodát, amit itt hallok, nem tudok betelni vele! Volt már az évben pár csodálatos album. Ott van az utolsó Crippled Black Phoenix, meg az Oh Hiroshima, de talán egyik sem nyújtotta azt a lebegő, éteri érzést a zene hallgatása közben, mint most a Solaris. Mintha ott állnék magammal szemben csak zene formájában! Hátborzongató! Ha máshogy is, ahogy anno elképzeltem, de végül valóra vált a gyerekkori álmom, és a The Ocean elhozta az én személyes Solarisom. Nagyon várom, a hivatalos megjelenést, hogy kijöjjön az anyag vinylen (gyönyörű az artwork, mint mindig!), bekuckózzak a fotelomba és újra elolvassam a könyvet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a zene tükrében mit fog most nyújtani ez a történet.

Hallgasd meg a zenekar Bandcamp-oldalán!

megtekintés     »     the ocean