DEEP PURPLE – Visszatérés az örömzenéléshez

Splat! címmel még július elején jelentette meg 24. stúdióalbumát minden idők egyik legnagyobb hatású hard rock zenekara, az 1968-ban alapított Deep Purple, amely hamarosan ismét hazánkba látogat. Az Ian Paice dobos, Ian Gillan énekes, Roger Glover basszusgitáros, Don Airey billentyűs, valamint a 2022-ben csatlakozott Simon McBride gitáros alkotta társulat október 2-án a Papp László Budapest Sportarénában lép fel. A koncertet megelőzően Gyuricza Tamás Marcellnak az akkor éppen az Egyesült Államokban turnézó zenekar billentyűsével nyílt lehetősége szót váltani. Nagyszerű albummal jelentkezett a Deep Purple, a Splat valóban olyan nagylemez lett, ami méltó a zenekar örökségéhez. Ti is így látjátok ezt? „Igen, egyértelműen, és szerintem ez egy új szemléletnek köszönhető. A legfontosabb változás, hogy visszakanyarodtunk a zenélés alapjaihoz. Visszatértünk oda, amiben a legjobbak vagyunk, a súlyos hard rock zenéhez. A producerünknek, Bob Ezrinnek volt kulcsszerepe ebben, aki a legjobb énünket hozta ki belőlünk. A Splat a hatodik album, amit vele készítettünk, s mindenki nagyon elégedett volt azzal, amit eddig hozzátett a Deep Purple történetéhez. Bob mindig komolyan veszi a feladatát. Amikor először a Deep Purple fedélzetére lépett, már akkor is nagyon határozott elképzelései voltak, most azonban még eltökéltebbnek tűnt. Azt mondta, vissza kell rakni a Deep Purple-t arra a színtérre, ahova mindig is tartozott, el kell érni, hogy a Deep Purple megint az a zenekar legyen, ami miatt az emberek szemében máig ez a legjobb hard rock formáció. Mi pedig úgy voltunk vele, hogy igen, ez egy izgalmas feladat, s egy értékelhető cél is. Ezért teljesen rábíztuk magunkat. Az is az ő javaslata volt, hogy a Splat album dalait egyértelműen a riffek határozzák meg, illetve egy kicsit több legyen bennük a progresszív elem. Szerintem ez a recept elég jól bevált, tényleg nagyszerű dalokat írtunk. A zeneszerzés nagyon gördülékenyen zajlott, olyannyira spontán módon, hogy már nem is emlékszem vissza rá. Tudod, ez úgy van, ha valamin görcsölsz, sokat erőlködsz vele, akkor annak minden egyes részletére emlékezni fogsz. Ha valami könnyen megy, utólag már nem tudsz visszagondolni rá.” Nekem nagyon organikusnak tűnnek ezek a dalok. Mondhatjuk azt, hogy a jelenkori Deep Purple örömzenélést folytat?  „Igen, de ez már egy jó ideje így van. Nincsenek megkötések, nincsenek elvárások, azért zenélünk, mert ezt szeretjük csinálni. A zenekarból mindenki élvezi, amit most csinálunk, és azok a dalok, amik a Splat albumon szerepelnek, ennek az örömteli zenélésnek az eredményei. Mindenki remekül játszik, én senkit sem hallottam még közülünk ennél jobb formában. Ez minket is meglepett, hiszen már benne vagyunk a korban, a koncertek azonban nagyon jó hangulatban zajlanak, én egyetlen olyan alkalomra sem emlékszem, ahol jobbak lettünk volna, mint most. Mindenki hatalmas mosollyal az arcán jön le a színpadról. Igen, felszabadult örömzenélést folytatunk, de ez a Deep Purple.” Mit gondolsz, a Splat lesz a Deep Purple utolsó stúdióalbuma? „Ki tudja megmondani? Nem leszünk fiatalabbak, majd meglátjuk, mit hoz a jövő, mire lesz még időnk. Szerintem sokak számára már az is meglepetés, hogy a Splat elkészült, az pedig még inkább, hogy ilyen jól sikerült. Elárulom, mi is meglepődtünk, hogy ennyire jó volt a fogadtatása. Szóval, erre a kérdésre csak azt tudom mondani, hogy nem ígérhetek semmit, majd kiderül, hogy mi lesz.” (nevet) Jelenleg éppen az Egyesült Államokban és Kanadában turnéztok, ahol három dalt is játszatok a Splat albumról, illetve kettőt az előzőről. Ezek szerint jól fogadják ezeket az új dalokat az idősebb Deep Purple-rajongók?  „Nos, Európában egyértelműen igen. A nyáron játszottunk Európában, ott mindig nagyon jól fogadják az új dalokat az emberek. És Japánban is, ahol tavasszal szintén bemutattunk már egy új dalt, még a Splat album megjelenése előtt. Japánban és Európában jobban ismerik az emberek az új dalainkat, Amerika azonban más. Az amerikai közönség kevésbé nyitott, ők inkább a régi dalokat várják – mint a Smoke on the Water, a Highway Star, a Speed King, a Lazy vagy a Hush. Az Egyesült Államokban mindig vannak olyanok a koncertjeinken, akik az új dalok kapcsán nekünk szegezik a kérdést, hogy »mégis, mi volt ez?« Merthogy ezt még soha nem hallották! Az arckifejezésük ugyanakkor azt tükrözi, hogy nagyon is érdekli őket. Tetszik nekik, hogy valami újat hallanak, s nemcsak a régi dalokat. Annak ellenére is értékelik ezeket a dalokat, hogy előtte nem ismerték őket. Ez engem még mindig meglep, de éppen ezért minden koncerten eljátszunk néhány dalt a Splatről. Még ott is, ahol tudjuk, hogy kevésbé ismerik az új albumot.” Hamarosan visszatértek Európába, s Budapesten is újra felléptek. Az elmondottak alapján várható, hogy ez európai turnén más lesz a program, mint az Államokban?  „Szerintem fogunk változni rajta egy kicsit, hiszen sok olyan dalunk van, amiket szeretünk eljátszani élőben. Jóval több, mint amennyi a műsoridőbe belefér. Sok olyan zenekar van, akik a koncerteken csak a régi dolgaikat veszik elő. Mi azonban szeretjük az újabb dalainkat is bemutatni élőben. Meg akarjuk mutatni, hogy még mindig képesek vagyunk jó dalokat írni, és el is tudjuk játszani ezeket a friss szerzeményeket. A Smoke on the Water és a Highway Star persze marad. (nevet) Tudod, inkább keverjük a régebbi és az új dalokat. Nekem az a tapasztalatom, hogy a közönségnek is tetszik ez, s mi is jobban élvezzük így a koncerteket. Persze, nekem azzal sincs bajom, ha valaki csak a régi dalaival lép fel.” El tudnál képzelni Deep Purple-koncertet a Smoke on the Water nélkül? „Sok mindent el tudok képzelni, de a realitás talaján állok. Vannak olyan Deep Purple-dalok, amiket mindenki vár tőlünk. Ilyen a Smoke on the Water, de a Highway Star is. Ha nem játszanánk őket, hangosan követelnék az emberek. A Smoke on the Watert tehát mindig játsszuk, anélkül nincs Deep Purple-koncert. A közönség számára az a koncert csúcspontja. Nemrégiben egy elég emlékezetes pillanatot is sikerült hozzá kötnünk, Long Islandben Ritchie is ott volt velünk a színpadon ennél a dalnál. Nem véletlen, hogy ebbe kapcsolódott be, a Smoke on the Water a legemblematikusabb Deep Purple-dal.” Hogy fogadtad Ritchie jelenlétét? „Nos, korábban zenéltem vele, még azelőtt, hogy a Deep Purple tagja lettem, de régóta nem voltunk már közvetlen kapcsolatban, így örültem az újbóli találkozásnak. Ritchie elég közel él ahhoz a helyszínhez, ahol felléptünk, s ő jelentkezett be. Egyszerűen megkérdezte, hogy jöhet-e, s mi úgy voltunk vele: miért is ne!? Nem csináltunk belőle nagy csinnadrattát, nem volt semmi bejelentés vagy előzetes promóció. Egyszerűen feljött a színpadra, bedugta a gitárját az erősítőbe, bólintott egyet felénk, és elkezdte a Smoke on the Water riffjét játszani. Remek pillanat volt, szerintem mindenki így érezte. Ő is, a nézők is, és persze mi is. Valami olyasmi történt, amire jó sokáig érdemes lesz majd emlékezni.” LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSA teljes interjút a magazin 2026. októberi számában olvashatod.

megtekintés     »     deep purple, Don Airey